A harmadik filmnél is maradunk Észak-Afrikában, csak 1 évet lépünk megint, 1943-ban vagyunk. A most következő a németellenes francia hadseregeben harcoló észak-afrikai arab és egyéb katonáknak állít emléket. Forró és kevéssé ismert egy téma ez, az volt 2006-ban is és manapság is az. Nem árt ha erről is megtudunk némi újat. Hosszú poszt és a posztvégi utóirat is hosszabb.
Afrikai toborzású csapatok már régóta szolgáltak francia zászló alatt, és nem csak saját kontinensükön. Nagy számban vetették be őket már az első világháborúban is, francia területen, az első marne-i csatától kezdve Verdunon át sok helyen. Aztán eljött a második világháború, és az európai francia csapatok nagyon beégtek a németekkel szemben. Letették a fegyvert és hazamentek, vagy éppenséggel az angolszászok ellen kezdtek harcolni. ( a Dunqerkue-nél kimentett 100,000 francia katona nagy részét
napokon belül visszahajózták még francia kézen levő kikötőkbe.) De Gaulle-nak, aki meg akarta mutatni hogy ő igenis számít valamit a náciellenes koalícióban, nem sok katonája volt. Egészen addig míg a britek és amerikaiak fel nem szabadították Marokkót, Algériát és Tunéziát, nem volt bőséges bevethető emberanyag a trikolór alá. Na de ezután!
