Macsóság, vadregényes táj, tragikus balladai történetek. Szláv hősök óvják Európa és Lengyelország határait a Vadkelet ránk rontó hordáitól, mint már évszázadok óta, szüntelen. Manapság persze Kislovagok vezette szárnyas huszárok helyett, quadon, lovon, gyalog, terepjárón, éjjellátó kamerás mikrobusszal.
A sorozat leegyszerűsítve, lengyel határőrök és ukrajnai csempészek harcáról szól, évtizedünkben, és persze részleteiben kevésbé romantikus, hősies. 3 évad, háromszor 6 rész, valójában egy történet három szakasza, amelyeket évek választanak el. Nem fogom elmesélni a részleteket, aki már látta, az ismeri. Aki még nem, ajánlom nézze meg, érdemes. Más lengyel posztjaimhoz hasonlóan inkább arról írkálok, hogy ismerjük meg a történelmi előzményeket, a jelenlegi kontextust, amiben a történet játszódik.
A helyszín Lengyelország dél-keleti sarka, még közelebb az ukrán-szlovák határhoz mint a Wesele volt anno. Kemény egy környék. Keserves múltú, még Lengyelországban is. Vegyes lakosságú vidék volt, a boldogult (arrafelé nyíltan vállalva boldog emlékezetű) Monarchia idején Galícia néven, lengyel rutén zsidó lakossággal, aránylag békében. Mindenki felett az apostoli Császár és Király uralkodott, vigyázott rájuk Prezmysl erődje a San folyó völgyében, Mikor 1918-20ban összeomlottak a Nagy Dinasztikus Birodalmak, ekkor kezdődött itt is a pokoljárás. Ha már mindenki nemzeti államokat kezdett kikiáltani a környéken, a terület őslakosainak, a lemkóknak volt egy rövid sikertelen kísérletük önállóságra.
Az 1939-ig létező, újra egyesült Lengyel Köztársaság tele volt nemzetiségi feszültséggel.Lakosságának 30%a nem lengyel volt. Történetünk helyszíne pedig vegyes lakosságú, mint említettem fent. Alakulgattak kisebb félkatonai, önvédelmi csoportok, mindkét oldalon. Ha leromboltak római katolikus temetőket, válaszul rá kigyulladtak a görögkatolikus templomok. A sorozat második évadában Iga Dobosz ügyésznő nyomára is bukkan egy ilyen régi lengyel „önvédelmi társulás” hazaffyassan lincselő csoportként újjászületett utódának.
1945re a kelet-galíciai lengyelek teljesen eltűntek, a zsidók után is csak temetőik maradtak. 1947-ben a lengyelek érezték idejét némi leszámolásnak, végső megoldásnak, a Wistula-műveletnek. Igaz ők nem tömeggyilkosságokkal, de ukrántalanították a környéket. Főleg a németektől megszerzett, és némettelenített nyugati területekre költöztették az ukránnak besorolt lemkók és egyebek nagy részét. Helyükre pedig a Szovjetunóból kitelepített lengyelek kerültek.
Hogy még jobban megfejeljük ennek a környéknek a viszontagságait, érdemes még tudni, hogy 1951-ben pont itt kapott vissza területcserével Lengyelország némi hegyet és erdőt a Szovjetuniótól. Ez az a vadregényes határszakasz ahol határőreink keresik a csempészek nyomait szüntelen.
A vízszintessel csíkozott hegyeket kapta Lengyelország, a ferdén csíkozott kőszénmezőket a Szovjetúnió. Részletek itt.
Egyszóval őslakosok kisszámú maradványai, betelepült gyökértelen lengyelek, tragikus, elhallgatott múlt. Az ellentéteket, feszültségeket a Népköztársaság kora csak elfojtotta, de meg nem szüntette, azok manapság is köztük élnek.
Ilyen helyi ősökkel bíró, őslakó lehet a főszereplő Wiktor Rebrow kapitány is, a Straża Graniczna Bieszczadzki élő legendája. Nagyon nem fejtik ki ugyan, de az elhangzik többször is hogy apja görögkatolikus lelkész, és van egy-két régi kis földjük a hegyekben. Meglehet ez is szerepet játszott abban hogy több határőrtársa elég ellenséges vele szemben, csak az eredményei miatt hallgatnak rá. Bár megjegyzem, Rebrow alapból is elég nagy seggfej. Amolyan „ én jobban tudom, azt tegyük amit szerintem kell, ne azt amit engedélyeznek, miért nem látjátok ti is ugyanígy, hülyék vagytok b***átok meg” típus. És mindjárt komoly személyes tragédiájával is kezd nála a sorozat, úgyhogy megszállottsága csak fokozódik..
Másik főszereplő Iga Dobosz ügyésznő Premzyslből. Fanyar, barátságtalan, magánélet nélkül, csak a munkájára koncentrál keményen. Őt küldik le a határra hogy jelentést készítsen és lezárja azt, hogy mi is történt abban a bizonyos esetben. De főnökei fokozódó dühére tényleg elkezdi felderíteni az ügyet, egyre mélyebbre hatolva. És ezzel még nem árultam el semmi komolyat, száz sorozat kezdődik hasonló felütéssel és kétszáz hasonló főszereplővel.
Együttműködésük háát, nem zavar nélküli. Munkakapcsolatuk főként goromba kioktatásokból, üvöltözésekből, titkolózásból „csináld amit mondok!”-ból áll. Sőt jobban belegondolva a sorozatban majdnem mindenkinek ez a stílusa, mintha ez valami lengyel nemzeti karakterjegy lenne, remélem nem.
Környezetük határőrök, rendőrök, gyanús helyi és ukrajnai vállalkozók, hegyvidéki kisvárosokban és falvakban. Ide még a szocialista idők iparosítása sem igazán jutott el Néhol panel lakótelepek, aztán százéves falusi házak, majd gazdagok modern, csupa fából épült villái. Ami nagyon tetszett, az a helyiségekben gyakran látható fa-lambériák, örült a lelkem. Nagyon kelet-keleteurópaias, de megvan az amerikai elhagyatott-határvidéke életérzés is.
És a zene. Árad belőle az a tragikus végű balladai hangulat, ami ezekhez a történetekhez, helyekhez illik. Nagynevű zeneszerzők mellett, a fiatal lengyel-kárpátaljai együttes, a Tolhaje alkotott hozzá remek számokat. Modern és népies stílus, kezdtem is jobban keresni a youtube-n más számaikat is.
A táj, a Besszádok/Bieszczady vidéke gyönyörű, ameddig felülről tekinthetünk le rá. Lankás zöld domboldalak, és fákkal teli meredek hegyek, vadregényes folyóvölgyek, amíg a szem ellát.. Aztán lejjebb ereszkedve, mocsarak, szakadékok, sebes sodrású jéghideg patakok, kopár sziklák kerülnek elő, medvével farkassal is összefuthat az óvatlan gyalogjáró. Az erdők-hegyek pedig tele vannak elhagyatott vadászkunyhókkal, szénégetőhelyekkel, kőbányákkal, fatelepekkel, az elmúlt 100 év valamelyik háborújának betonbunkereivel. Sok sok ideális hely hogy az embercsempészek itt tartsák élő portékájukat láncra verve, két szállítás közt.
Ki kell hogy ábrándítsam azokat akik a szerkesztett TV Híradók és hasonló PR alapján, hősi harcokat várnak a civilizációra rontó migránshordák ellen – vagy valami hasonlót. A migránsok itt emberek, akik iszonyú kockázatokat vállalva jutnak el távoli helyekről, az Unió határaihoz, és itt kizárólag árucikként vannak számon tartva. Határőreink az embercsempészekkel vívnak tűzharcokat, aki szállítják ezt az árut. És amitől, ha szorul a helyzet, azonnal és végleg megszabadulnak, mintha csak tengerbe dobnának egy csomag kábítószert. És a mindez mögött álló Háttérhatalom pedig nem Soros György hanem a Lengyel Nemzetgazdaság.
Főleg a 2020 tavaszi Nagy Karantén idején lehetett sok cikket olvasni arról, micsoda gondban vannak a nyugati országok, a határzárlatok miatt elmaradó kelet-európaik hiányától. Angliában az eper, németben a spárga, Ausztriában a kórházi ápolók, mindezeket főleg kárörvendően kommentálta sok magyar. Azt szerintem senki sem gondolná, hogy ugyanez a csizma szorítja a lengyel gazdaságot is !?
Közismert hogy a lengyelek mentek legnagyobb számban külföldre, az Unióba vendégmunkásnak a csatlakozás után. Azt is lehet tudni, hogy ők jól sáfárkodtak az Uniós támogatásokkal, (nem csak plakátokon, hanem valóságban is) dübörgő gazdasági rendszert hoztak létre. De azt hogy a Nyugatra ment lengyel szakmunkások helyett mindezt több millió,(!) főleg ukrán vendégmunkás működteti, azt szerintem nem közismert dolog. Én is csak ehhez a poszthoz való anyaggyűjtés során tudtam meg.
Szóval a szürke de inkább a feketegazdaság, az ami ezeket az embereket tömegével használja fel. Hamis ukrán útlevéllel és munkavállalásival ellátott, fizetés nélkül, gyakorlatilag rabként tartott migránsok végzik azt a termelőmunkát amihez egy lengyel már le sem hajolna. A hatóságok félrenéznek, nem vesznek tudomást, mindenki hallgat, mert a Gazdaságnak Dübörögnie Kell. Ahogy meg is fogalmazzák a sorozatban egy helyen „ Egy ilyen bizonyítékot csak egyszer lehet felhasználni… Ha le akarjuk nullázni az ország GDP-jét,.. „
Ezt a sorozatot a lengyel HBO készítette. Az előbb felsorolt okok miatt aligha mert volna ilyen tartalmút készíteni egy kereskedelmi TV vagy urambocsá közszolgálati. Az HBO viszont tud belevágni olyan sorozatokba amelyek a nézők számára is ismert problémákat mondanak ki, takargatás, szépítés nélkül. Amelyek a valóságról szólnak, amiben a TV néző él nap mint nap. Mint például Baltimore városáról a Wire, a cseh Pustina, vagy büszkeségünk, szemünk fénye, a magyar Aranyélet. Elég komoly anyagiakkal rendelkező cég, és van egy, saját, nemzetközi csatornahálózata, megjelenési platformja, hogy ne keljen aggódnia a helyi elvárások, vagy a kis TV-s piac miatt.
A sorozatért úgy tűnik igen rajonganak a lengyelek, de érthető, alapos munka minden téren. Sztori, színészek, megvalósítás, környezet, zene. A Besszádok turizmusát igencsak fellendítette a hírek szerint.
Bár bizonytalanság volt abban hogy lesz-e második, majd jóval később, a harmadik évad. De a komoly nemzetközi sikerek hatására azért mindig megkapta berendeléseket. Negyedikről nincs hír, de nem is kellene szerintem, így le van zárva a történet.
Utóirat: Erről a területről írta Andrzej Stasiuk lengyel író több könyvét is, köztük a seftesekről, csempészekről, lengyelpiacozókról, szóló Taksim-ot. Ugyancsak ajánlom Ziemowit Szczerek lengyel újságíró erősen szubjektív és tudatmódosított útiregényét, a Jön Mordor és felfal minket-et, az elveszett Kelet-Galícia iránti mai lengyel nosztalgiáról.
2020. július 2. 20:33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése