Gyula kezdte kiismerni magát a Minisztériumban. Ami a küldetéseket illeti, ott továbbra is Borbála és Csejkőy támogatására szorult. Ami viszont a XXI. századi működést illeti, azt ő értette tökéletesen... Mint volt egészségügyi dolgozó, tudta, hogy a hivatalok kis beosztott emberei nagyon is sokat tudnak hivataluk valódi működéséről, olyasmikről amiket a vezetők nem tartanak szükségesnek megosztani. És tudnak a működésről olyan dolgokat is, amiket vezetőik álmunkban sem gondolnának. És mint fizikai melósok Józsefvárosban felnőtt, nyitott szemléletű gyermekeként nem volt méltóságán aluli számára hogy orvosként is megtalálja a közös nyelvet velük
.
Minden jog fenntartva. Az itt megjelenő karakterek, ötletek, történetek a saját szellemi munkám gyümölcsei, saját tulajdonom, felhasználni, egy esetleges valóban megvalósuló Magyar Időminisztériumban, csak az Én megkérdezésemmel, beleegyezésemmel lehetséges..
Így tett például Józsival, a túlsúlyos portással is. Érkezéskor, távozáskor mindig szakított rá időt, hogy pár percet beszélgessen, hol az időjárásról, hogy a portás egészségéről, javasolva némi diétát. Amit az szorgosan meg is ígért mindig, jólesett neki a törődés, a trécselés. Így alakult egy egyre bizalmasabb viszony… Aztán, egy nap lazának álcázott komolyabb kérdésre is sor kerülhetett, egy távozáskori beszélgetéskor.
- Mond, Józsi, mivel tartod ilyen jól a hangulatodat állandóan? Mert azt látom, hogy mindig kedélyesen köszöngetsz, de a kisüstit azt soha nem érzem?
- Háhá, azt bizony valóban nem érezhetsz rajtam doki, hehe. Kisüsti, ugyan már! Az alkohol csak az emésztéshez jó, te tudhatod legjobban doki.. Nem, nem kell nekem az ilyen mámor..
- Hát akkor mi a titok nyitja, mond? Mert az ország nagy része depis, nyomott, én meg, tudod én duplán szenvedek ettől.
Józsi, nagy lélegzetet vett, szemével követett egy másik távozó dolgozót, majd közelebb intette magához Gyulát.
- Szóval akarod tudni? Hát, ha mégis rossz napom van, akkor műszak végén csak kilépek egykét órácskára, aztán visszajövök, aztán megyek csak haza..
- Értem, illetve nem értem, itt a környéken sétálgatás az hogy segít, mert nekem a természetfotó az nem segített.
Józsi ravaszkásan összehúzta a szemét, majd folytatta. Azoknak az embereknek az elégedett izgalmával, akiknek nem sok lehetőségük van titkokra, és bizalmas információkra, de eljön egyszer az ő Nagy Pillanatuk.
- Hát tudd meg, hogy én az alatt az egy két óra alatt a legmámorosabb pillanataimat élem újra, bizony ! - itt kellett hatásszünetet tartania. Gyula már-már valami nőcskére bizalmasan célozgatva akarta ösztönözni a folytatása. Szerencsére Józsi magától is folytatta – Tudd meg, én akkor kimegyek a Népstadionba, és megnézem újra a magyar-brazilt újra ! Bizony !
Gyula csak nézett rá tovább biztatón, a foci számára annyira ismert terület volt, mint a kuruc kori zene.
- Tudod, akkor volt a magyar foci egyik nagy pillanata, 3-0-ra vertük akkor a világhírű brazilokat ! És én ott voltam azon a meccsen, - könnyesé vált a szeme - szegény apámmal néztük végig a diadalt... Hát ide megyek én ki újra és újra, megnézem a meccset, és tudom hogy ott vagyok a Stadionban gyerekként én is, szegény apámmal..
- Értem, értelek.. furcsa érzés lehet, de úgy tűnik, felszabadító is.. Mikor is volt ez a diadal?
- Hát 1986 március 16.-án !
Kezdett összeállni a kép. Ha nem is változtatnak a múlton, de azért a Minisztérium dolgozói csak-csak visszajárnak valahogy.. Ez nem volt igazán meglepő. Azt már tudta jól Gyula hogy a Kapuk Könyve csak a vezetőknél van pár példányban, hiszen ők adták meg minden küldetés előtt, melyiken kell belépni. De hogyan tudja Józsi melyik az 1986-os kapu? Martintól, vagy Ernőtől biztos nem, ők ketten kissé megszállottan őrködnek a biztonságon. A következő jelölt Irén volt. Hogy aztán ő alatta is van-e valakinek még kódkönyve azt nem lehetett tudni, de a nőnek biztos van. És az ő kicsit kalandor személyisége bizony pont olyan, mint aki kisebb dolgokban hajlandó eltérni a szabályoktól..
Szóval Irén. Még aznap megvárta az utcán a Minisztérium bejáratánál.
- Szeretnék egyet kirándulni a múltba. Csak úgy, munkaidőn kívül..
A nő nevetett.
- Ohohó doki, már vártam ezt a kérdést… És nyilván a közelmúltra gondolsz igaz? De a válaszom nem, nyet, nein .. Az a te aktád szerint tilalmas időszak.. sajnálom…
- Miért is?
Komolyabbra vált Irén.
- Sajnálom, de komoly oka van annak, és azt te is tudod miért… Mert benne lehet a személyiségedben, hogy megváltoztatnál egy bizonyos eseményt.. Olyat ami nagyon közelről érintett Téged..
Gyula elsőre azért nem erre számított, dühös lett. A nő bocsánatkérően a karjához ért.
- Sajnálom, de ez van. Nem nyugtat meg, tudom, de szinte mindenkinek van ilyen tilalmas időszaka, vagy éve a múltjában. Nekem is, Mártonnak, Ernőnek is. És Borbálának is lesz…
Gyula erősen uralkodott az indulatain, gondolkozni, gondolkozni ! Valahogy mégis kihasználni a helyzetet, az új információkat !
- Csak egy év, egy kapu ami tiltotok nekem? 2015, amikor Márta meghalt a balesetben igaz?
- Igen, de ha te is tudod, akkor miért próbálkoztál ezzel?… Mást meg miért akarnál felkeresni?
Gondolkozni, gondolkozni ! Ezt a ravasz nőt, ravaszkodással nem tudta meggyőzni… De Irén nem ment még el, ellenkezőleg, várja hogy mit válaszolok erre ! Valami más meggyőzésre vár! Legjobb lesz az őszinteség…
- Oké. Igazad van. Nem változtathatom meg a múltat. Ő meghal 2015 november 25.-én.. És én nem tehetek ellene semmit. De legalább had lássam még néhányszor.. Vannak szép emlékeink, azokat újraélni… Te segítettél már másoknak is, és Te is jársz-kelsz néha magad miatt is, igaz?
Irén hosszan nézett rá.
- Rendben… Üljünk a kocsimba.
Beültek. A nő egy kis füzetet vett elő, és lapozgatta.
- A 2014-es kapu kulcsát, azt megadom neked,
-Köszönöm !!!!
- Az elég távol van 2015-től, csak össze ne fuss magaddal..... Na figyelj. A 2014-es kapunak a számát a következőképpen számíthatod ki. Az egyik alapja az éppen aktuális dátum. Folyamatosan írva a mai nap például 20190623, húszmillió-százkilencvenezer-hatszázhuszonhárom, ebből kivonod, ugyanígy írva annak az évnek a legelső napját. 20140101, húszmillió-száznegyvenezer-százegy… Az eredmény 50,522.. Na ezt oszd el..76-al.. Az eredmény 664,76. A kapu száma tehát, most 664…
- Nagyon köszönöm….
A nő ránézett, még kissé titkolózva.
- Azért ezzel még nincs a kezedben minden, mindent nem adok ki azért… Ez a 76-os szám, csak a 2014-es kapuhoz jó, és csak nagyjából, de nem pontosan negyed évig… Mindig, mindegyik kapu osztószáma megváltozik. Hogy mi alapján, mikor változik és hogyan számoljuk ki a következőt, azt már nem árulom el, gyere csak minden negyedévben, kérdezősködni..
- Nem bánom, ezzel így is leköteleztél !
És Gyula már ment is vissza…. Nem árulta el a nőnek, 2014 még jobb is mint 2015. Az utolsó évükben ugyanis, már nagyon megromlott a házasságuk… A bizalom 2014-ben kezdett semmivé válni már, egyre jobban és jobban. Mert sikertelen próbálkoztak gyerekkel… Mert ő túl sok túlórát vállalt, keveset volt otthon, a feleségével, amikor annak nagy szüksége lett volna a támogatására.. Igen, 2014 volt a fordulópont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése