Podcast-ek. 1. adás.

Az elmúlt 1 évben fedeztem fel jobban a podcast-ek világát. Ha jól emlékszem, az egyik, néha olvasott híroldal face oldalán jöttek fel az adások elérhetőségei, sokféle témakörben. Vagy egy csoportban ajánlották egy történelmi ismeretterjesztő pod-ot gyakran? Valamelyik, vagy egy harmadik volt a kapudrog. Mostanára vagy 50-et megismertem, elég sokról le is iratkoztam, mára már eléggé szelektáltan követek csak ilyeneket, alig egy tucatot. Kiismertem a választékot, mondhatni, mi az ami fontos és mitől jó ami jó. És milyen az ami nagyon nem jó. 

 

Első a technikai hallgathatóság. Volt olyan adás amit kénytelen voltam félbehagyni, sőt leiratkozni a csatornáról, mert annyira rosszul volt hallgatható. Az elmúlt 3 év karanténes viszonyai közt teljesen megértettem, hogy az interjúk távol lévő emberek közt zajlottak. De ezek közt is voltak ordító különbségek. Komoly, támogatott hátterű műsoroknál volt többször hogy a kérdezőt lehetett jól érteni, de a válaszolót nem, annyira rossz volt a hang. Kérdem én, azért ilyenkor egy hangmérnök nem figyeli ezt? Vagy nem csinálnak egy próbát pár percben, majd vissza hallgatják, és ott kiderülne milyen rossz? 

Ellenben van olyan, három egymástól gyakran távol tartózkodó haver által készített adás, ahol meg nem mondaná a hallgató, (ha el nem árulnák a műsor elején) hogy három külön országban voltak felvételkor. Mintha egy szobában készült volna az egész. 

Második, a halhatóság. De már akkor ha ott van, egy teremben a kérdező és válaszoló. Van némi tapasztalatom mikrofonos, fejszettes, bluetooth-os beszélgetésekkel. Pontosan tudom, nagyon nem mindegy, hogy a beszélő szája éppen milyen távolságra van a mikrofontól, amibe beszél. Ha valaki messziről beszél, gyakran elmosódó a hangja, alig érthető. Ha sokat mozgatja a fejét, előre bólogat, hátradől a székben, akkor nagyon ugrál a hang egy mondaton belül is. Vagy ha fel-alá ugrál a hangja, előbb izgatottan nyerít szinte, ha valami szenzációs, vagy vicces kezdéshez ér, az éles hang szinte belevág a hallgató fülébe. Majd a mondat második felére leereszt, szinte csüggedten motyogva fejezi be, alig érteni. Na ezekhez nem kell komoly hangmérnöki tudás, elég egy már tapasztaltabb kérdező, aki az adás elején elmagyarázza a kezdő interjúalanynak, hogyan is történik a hangjának rögzítése. 

Harmadik, a hallgató bevonásának tudatossága. Van ilyen is. Hogy megfeledkeznek arról, hogy ezt több ezer-tízezer, a téma iránt laikusként, kívülállóként érdeklődő fogja meghallgatni. És úgy beszélgetnek egymással, mintha csak egy szűk körű haveri beszélgetés lenne, utalásokkal, amiket a másik kettő-három azonnal ért és hasonlóan válaszol is. Vagy ha a téma szakértője cinikusan vagy ironikusan „remek megoldás” „pompás ötlet” meg hasonló kifejezésekkel illeti, ami pocsék és káros valójában. A műsorvezető meg, aki szintén benne van a témában jobban, egyetért. De a témában járatlan hallgató, - főleg mi magyarok – az iróniát nem nagyon értjük, sem írásban, sem szóban… És máris vagy komolyan veszik az elhangzottat, vagy teljes lesz a zavar, hogy most mi is van. 

Hasonló probléma az idegen szavak és kifejezésekkel dobálózás, amiket a résztvevők értenek, és gyakran használnak munkában, tisztában vannak a fogalommal. De a magyar hallgatók idegen nyelv tudása az csekély, így jó lenne, ha megmagyaráznák pl, mi is az a fast fashion pl, amit ostoroznak, mint környezetre nagyon károst. „ A gyorsdivat a legújabb kifutótrendek és nagy divattervek megismétlésének üzleti modellje, alacsony költséggel tömegesen gyártják, és gyorsan eljuttatják a kiskereskedelmi üzletekbe, miközben a kereslet a legmagasabb. „ https://lexiq.hu/fast-fashion 

 Ha meg az egyik résztvevő hosszasan idéz idegen nyelven olvasottat, beszélgetőtársai meg álmélkodnak, és véleményt mondanak, de le nem fordítaná egyik sem az elhangzottat, min is kell álmélkodni, és véleményezni.. 

Negyedik pont, legyen a megjelenés. A rendszeresség, fenn kell tartani a feliratkozók érdeklődését rendszeresen megjelenő műsorokkal. Mondjuk hetente, de a kéthetente is elég jó. Komoly munka van ezekben, sok idő, ha jól akarják készíteni, kell rákészülni. Van ezek közt is többféle. Ismert és kedvelt színésznő a kérdező, és hatfős stáb dolgozik neki, így nem nehéz rendszeresen témát szerezni, megszervezni a beszélgetést, összevágni. Nagy híroldalak tematikus műsorai is ilyenek, van stáb, technikai háttér, és híranyag. Tudományos intézményeknek is vannak ismereterjesztő podcastjai, azok is a fentiek szerint tudnak elkészülni. Akad pár önálló sorozat is, akik támogatást szereznek podcast-támogató alapítványoktól, (van ilyen is), a rendszeres megjelenés, és jó téma így is biztosított. 

Nehezebb a dolga a magányos harcosoknak. Akik csak magukban készítenek műsort, egyedül, monológ, felolvasás formájában. Munka és család mellett, lelkesedésből a téma iránt. Mindezt fizetés nélkül, legfeljebb némi hallgatói támogatásban bízva. Náluk a rendszeresség az nem biztosított, kimaradhatnak hetek-hónapok is. Érthető, de a Hallgató, az olyan szörnyeteg akinek erre fordítható ideje és figyelme véges, akit etetni kell, különben másfelé fordul. Szóval, az ilyen magányos harcos abban bízhat, hogy témája annyira egyedi, vagy stílusa annyira bejön, hogy megmaradnak feliratkozói hosszabb szünetek ellenére is. 

Ötödik az adás hossza. Ebben is széles a skála, én a fél óra-egy óra adásidőre szavazok. Ennyibe belefér sok érdekes, és ennyi időt sokan tudnak is szakítani, mondjuk munkába járás, boltban vásárlás, kerti munka, gépiesebb fizikai tevékenység közben. (én ilyenkor hallgatok főleg podcast-okat) . Ennél több szerintem már olyan, amibe, nagyon kevés ember vág bele. Biztos érdekes lehet két órán túl beszélgetni kedvenc kultikus filmünkről, vagy sci-fi sorozatunkról, de ezt csak nagyon elszánt rajongók vállalják be, a többség kevésbé. Ha van ilyen hosszú és jó téma, javaslom, inkább vágják ketté az adást, két részre. Van ugyan nekem is olyan kivételes, és kedvelt sorozatom, aminek másfél óráját egyben végig tudom és akarom is hallgatni, de ez kivétel.

 Szóval ezek a fő szempontok a podcatoknál nálam. Következő részekben kedvencebb műsoraimról írok, mintegy ajánlóként is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése