Háborúsfilmes sorozatom negyedik részében végre elhagyjuk Afrikát, a földrajzi értelemben. Ugyan eredetileg azzal harangoztam be a sorozatot, hogy nem a nagy háborús nemzetek filmes visszaemlékezéseit akarom megismertetni. De most mégis egy amerikai film következik. Ha a franciáknál a gyarmati arabok szemszögéből láttuk a Fehérember háborúját, most következzenek az Egyesült Államok fekete harcosaié.
1983-ban kezdünk, a poszt-Deuce, pre-Giuliani New Yorkban.
Kopott kis lakás Harlemben. Megy a TV, amelyben épp A leghosszabb nap megy. John Wayne, mint Ben Vandervoort ejtőernyős ezredes néz keményen, és kiadja a parancsot, ezt a várost védeni fogják, amíg az erősítés meg nem érkezik. Legyen az bármikor, mert ezzel tartoznak az elesett bajtársaiknak ! Egy idősebb fekete fickó nézi a filmet megbűvölve és csak annyit motyog, „ Mi is harcoltunk ezért az országért.. "
Másnap, egy postahivatalban látjuk viszont az öreget, a pult mögött, ő a bélyeges, és karácsony van. Adja is a 20centeseket, kellemes ünnepeket ötvenszer köszönve és kívánva. Míg egy hasonló korú olasz hajol be hozzá. Nézik egymást döbbenten, majd a fekete fickó előránt egy német Lugert, és lelövi a másikat azonnal. Sikoltozás, mindenki kirohan, csak a halott marad és postásunk. De nem sokáig mert hamar berohannak New York Legjobbjai, és jogainak ismertetése közben megbilincselik.
Később, helyszínelés. Az áldozat jelentéktelen bevándorló, valamilyen Rodolfo, ezért csak egy kezdő kis ír újságíró, Boyle, erősködik a nyomozást vezető cinikus Ricci nyomozónál (John Turturro) némi információért. Szorgalmas a srác, alkuszik, egyezkedik, és nyer, elmehet az elkövető lakását átvizsgáló két rendőrrel. Az elkövető lakása az rendezett. A két nyomozó ( egy fekete, egy fehér ) meg a firkász hamar megállapítják, vallásos jóemberrel van dolguk. Aztán tisztelettel veszik észre a háborús emléklapot és a Bíbor Szív kitüntetést. Majd meglepetés, egy szekrény mélyén valami nehezet találnak becsomagolva..
És a következő jelenetben már meg is találták hamar a megfelelő szakértőt, aki megválaszolja nekik, mi is ez. Egy öreg egyetemi tudósarc, mindenféle régi kőszobor szakértője. És újabb csodák csodája (Szent Anna beindult úgy tűnik) az öreg első pillantásra felismeri, hogy ez bizony egy elveszett reneszánsz márvány szoborfej, az 1944-ben nácik által felrobbantott firenzei Szentháromság hídról ! Manapság érhet 5 millió dollárt is. Hurrá, a nyomozást ugyan nem vitte előre de már meg is van a másnap reggeli címlapsztori, a Márványfejes Gyilkos! A rendőrségi fogdában Boyle-t viszont már elhagyja az írek szerencséje, Mr Hector Negron nem nagyon akar beszélni a sajtóval, és enni-inni sem akar. Hiába próbálja Boyle szóra bírni a fenyegető 25 év börtönnel. Csak valami alvó emberről magyaráz érthetetlen.
Mindegy, a sztori azért világhírű lesz, a new yorki újság eljut egy Firenzében élő ifjú amerikai műkincskereskedőhöz is (John Leguizamo) . Aki el is olvasná, de szuperdögös olasz barátnője viharos szexet akar tőle éppen. A nagyon izgalmasan induló szexi babydoll-os jelenetnek annyi értelme van csak hogy a csaj kidobja az ablakon, az újság egy kávézgató olasz úr asztalára esik, aki döbbenten nézi a címlapot, majd elrohan.
1944 szeptember Serchio folyó, Toszkána.
Amerikai gyalogosok haladnak előre óvatosan egy ködös síkságon, élen egy hadnagy, mellette szivarozó Stamps főtörzsőrmester, mögötte rádiós, körben a lövészek, szokásos látvány, kivéve azt hogy ők mind feketék. Ők bizony a 92. Lövészhadosztály, a Buffalók egyik, G mint George százada. Nem messze haladt tőlük a Fox század, ennek élén már egy fehér hadnagy halad. A Georgeban egy Tucker nevű ( Michael K. Williams, aki a Drót/Wire sorozatban alakította szenzációsan Omart, a sebhelyes rablót) katona nem bírja idegekkel, és hangosan nyüszíteni kezd, Hectorunk, aki rádiós tizedes, ugrik oda hozzá és leteremti, kussoljon! Egy nagydarab srác, Train, sem bírja befogni, igaz ő suttogva kérdezget nyegle new-yorkit őrmestert, Bishopot. Aki inkább gúnyolódik rajta egy sort, mert Train hatalmas segge és hatalmas málhája mellé még egy folyóból kihalászott márvány szoborfejet is hordoz, itt a fronton... De hát Train nagyon vidéki srác, babonás, szerinte ez hoz szerencsét. Távolabb a zászlóalj tüzérsége készül támogatásra, az új fehér százados, Nokes (Walton Goggins) irányításával. Új még ő a fronton és az alakulatnál, ezért azzal kezdi a tekintélyalapozást, hogy neki, a frissen frontra került fehér századosnak csak ne akarjon tanácsokat adni a hónapok óta frontot lévő fekete Birdsong hadnagy. Inkább fusson-szaladjon, és hozzon neki vizet. Hoznak is neki, némi köpettel feldúsítva.
Itt jegyezzük meg, hogy a 92-es Lövészhadosztálynak, a Buffaloknak, mint fekete alakulatnak komoly múltja volt. (a linken a Google fordítós szöveg jelentkezik, érthető azért) Buffaloknak még a XIX. századi indiánháborúkban kitűnt 9. és 10. lovasezredek fekete katonáit hívták. Majd ez lett a neve és jelvénye az 1917-ben létrehozott 92-es szegregált hadosztálynak is, amely a Nyugati Fronton harcolt. Majd 1942-ben aktiválták megint, újra csak fekete legénységi állománnyal. Előre elmondom, hogy nem menekültek el sehol, de nagy csatákat sem nyertek, a legénységi állomány motiválatlansága miatt. Az ok nem a rasszisták kedvenc vesszőparipája a négerek született értelmi képességeiről. A generációk óta lenézően kezelés, mint méreg, beleivódik a lélekbe, és egyfajta öngyűlöletbe, „eleve vesztesek, szarok vagyunk” érzésbe megy át. Bármilyen alacsony iskolázottságú (a gyalogság mindenhol általában ilyen), alacsony önbecsülésű néprétegből toboroznak katonákat, abból alacsony harcértékű alakulat lesz. Na és ami a tisztjeiket illeti. Érkezik egy általános parancs a már meglevő alakulatokhoz, hogy mondjuk, zászlóaljanként 2 tisztet jelöljenek ki, áthelyezésre, egy új hadosztályhoz. Ilyenkor egyik ezredes sem a legjobb, legtehetségesebb tisztjeit hívja be az irodába egy kis kötetlen csevegésre, hogy „adódott itt magának egy jobb lehetőség, egy másik alakulatnál..” Értjük ugye? A 92-esek csapatisztjei is többnyire ilyen évfolyam utolsó, máshol kibukott emberek voltak nagyrészt. Gyenge legénység + gyenge tisztikar, egyenlő gyenge hadosztály. Minderről részletes is írt Steven Ambrose, a Civil katonák munkájában.
Közben a George század elérte a folyó partján, lőállást vesznek fel, géppuskák előkészítve, és feszülten nézik a túlpartot, ahol a bozóton túl, már meredeken emelkedő hegyek vannak. A túloldalon pedig németek, egy éhes és lőszerrel alig ellátott zászlóalj kezdi beásni magát. A katonák közt van egy aki feltűnően elveszetten téblábol, páran felfigyelnek rá, hogy egy másik alakulathoz tartozik. De aztán csak vállat vonnak, mert bevetésre kerül Göbbels Wunderwaffé-je. Ami nem más, mint egy hangszórókkal teli propaganda-jármű, megindul az adás egyenesen Berlinből. Axis Sally/Tengely Sári, egy bögyös szőke árja nőci áradozik angolul a 92-eseknek, hogy őket a fehérek csak meghalni küldték ide, de a németek azok becsülnék őket, meg a négerek milyen remek táncosok, meg a német lányok mennyire kedvelik az ilyet. A végére igen belelovalja magát, olyan rádió-pornót vág le az éterben, amihez hasonlót csak 30 év múlva produkálnak majd német nők, felnőttfilmekben.
A George század közben megkezdte az átkelést a folyón. Persze egy szavát sem hiszik el a germán kurvának, tudják hogy hazugság minden ígérete. Az meg persze nem is ezért dumál nekik, hanem hogy a fejükbe, gondolataikba másszon be. Sajnos sikerült, rá figyelnek átkelés közben, és nem az ellenséget keresik. Hogy a németek is itt vannak, az akkor derül ki amikor egy sortűz söpör végig rajtuk, megölve a fekete hadnagyot, Nyüszítő Tuckert, és sokan másokat…. Páran azért keményen visszalőnek, gránátot dobnak, de a németek már belőtték magukat a George-ra. A Fox helyzete kicsit odébb nem ilyen rossz, de őket is megállították, még a folyó amerikai partján. Stamps főtörzs és Negron rádiós előrerohannak, a túlpart egy magas szakasza fedezi őket, Bishop meg a döbbenten álló Traint rángatja át a part egy másik szakaszára. Főtörzs rádiózik a zászlóaljnak, maguknak fedezőfüstöt, a németeknek repeszt kér a túlparti koordinátákra. A hívást Nuges százados veszi, aki nem tudja elhinni, hogy a két század már elérhette a folyót, szerinte hazudnak, és tüzet vezényel kicsit előbbre. Indulnak is a 105 mm-es Harlem Special koktélok – egyenesen a George maradékára, és kicsit a Foxra is… Utóbbiak aránylag rendben visszavonulnak, az előbbiből páran még lövik a németeket, becsületből. De ez a csata elveszett… Nem marad más, csak a holtak.
Bishop, Train, és a márványfej a túlparton óvatoskodik, majd rohannak egy fa és egy fészer felé. Némi tüzérségi légnyomás Traint a földre löki, halálát érzi, Bishop közli vele hogy igen, meghalt, de ő feltámasztotta, mert a dagi tartozik neki pénzzel. És nézzék inkább a fészert. Mert oda, a szemük láttára egy kis szénakazal húzódott be. Őrmester naná hogy a babonás Traint küldi utána, hogy megnézze mitől mozog aminek nem lenne szabad mozognia. A kazalból egy olasz kisfiú bújik elő, és láthatatlan barátjával, Arturoval beszélgetve focizgatni kezd a pajtában. De csak addig, míg egy találattól a fészertető gerendái rá nem zuhannak. Ekkor ér be Train, látja mi történt, fohászkodik Good Lord Jesus-hoz, megdörzsöli a márványfejet szerencséért, és leemeli a gerendákat a kissrácról. Az magához tér, és köszöni szépen a Csokióriásnak.
Ekkor támolyog be a másik irányból egy német katona is. Valami nicht schießen-t kiabál, amit Train nem ért, de azt látja hogy a német kezében puska van, és az ő Garandja lesz a gyorsabb.. Schade, soldat schicksal . Train meg felkapja a márványfejet, meg a kissrácot és kifut, épp az előtt hogy egy pontos ágyúlövedék telibe találja a fészert. Bishop csak ezt látja, azt hiszi, a másiknak vége, visszavonul a folyóhoz. Összefut Stamppel és Negronnal, jelenti, hogy Trainnek annyi… Megindul a trió a hegyek felé, ha már átjutottak, és itt vannak, felderítik. Találkoznak a holtnak hitt Trainnel aki csak baktat mogorván két terhével egy másik, kőböl épült hegyi pajta felé, követik. Itt Bishop ideológiai alapú vitát kezdeményez Train-nel. Hogy mit kockáztatja az életét egy fehérért, ez is felnő majd, és ugyan olyan lesz mint a többi. Őket meg az egyenruhájuk sem fogja megváltoztatni. Train erre magabiztosan kijelenti, a márványfej ad neki ötszörös erőt és az tette őt láthatatlanná a folyónál is, meg a másik fészernél is.. és ez a fiú nem ártott senkinek ! Ebben maradnak, mert jön Stamps főtörzs, és rendelkezik, éjjelre itt maradnak, Bishop őrségbe, aztán meglátják.
Train ezután Negron kéri meg hogy tolmácsoljon, mert az puerto ricoi, és a spanyol alapján megtanult kissé olaszul is. De a kisfiú csak a láthatatlan Arturoval beszélget, amitől Train kissé vallási révületbe kerül, ez egy jel, egy csoda neki ! Halleluja, Good Lord Jesus! Három nagyvárosi bajtársa megmosolyogja, vagy kiröhögi ezért.
92. Hadosztály Főhadiszállása, Gallicano, Toszkána.
Hírszerző ezredese érkezik jelenteni Ned Almond vezérőrnagynak. A tábornok úr kissé ideges, mert nem úgy haladt a hadosztálya ahogy ő ezt megálmodta. Szidja is a katonáit, hogy cipőpucolókkal meg pincérekkel kell háborúznia ! Driscoll ezredes kínos csendben hallgatja ezt, majd belekezd a saját jelentésébe, a britek légifelderítése gyanús német eszközmozgást észlelt a 92-esek előtt. Lehet hogy valami új Wunderwaffe, siklórakéta a hadihajók ellen? Ezredesnek csak egy olasz partizán a hírhozója, ami a tábornok szerint nem megbízható, német hadifogoly kell ! Behívják hát a Fox század parancsnokát, hogy járőröznek-e a Serchio folyónál? Ő meg szépen elmeséli nekik a minap történt katasztrófáját a George századnak, meg Nuges tűzparancsát is. De azt is elmondja, hogy a George négy katonája átjutott, és a túlparton vannak…
És ha már megismertük a 92-esek legénységét és tisztjeit, itt az idő hogy a tábornokot is megismerjük. Ned Almond tehetséges ezredes volt a háború előtt, és a háború előtti US ARMY belső hatalmi harcaiban George Marshallt támogatta. Jutalmul lett tábornok, és ő szervezhette és vezethette a 92-es hadosztályt. Eleinte úgy tartották, hogy az eleve gyengének tekintett egységből, majd a tehetséges Almond tudja kihozni a maximumot, nem így lett. A tábornok egyre durvább hangon beszélt katonáiról, majd utólag – Normandia után – már úgy érezte hogy belső hatalmi harcból, féltékenységből helyezték egy gyenge egység élére. Míg más tábornoktársai győzelmet győzelemre halmoznak Nyugat-Európában, ő egy mellékhadszíntéren van száműzve. Ezt a véleményét hangoztatta is, így aztán 1946-ban tényleg száműzték, Tokióba, MacArthurhoz, akit aztán tényleg utált Thruman, Marshall és Eisenhover. Itt sikerült jól szerveznie a Japánt megszálló erőket, hamar kiemelkedett, és 1949-ben ő lett Doug MacArthur vezérkari főnöke. Majd jött váratlan a koreai háború, és Almondot (akinek nem volt tapasztalata partra szállási műveletekkel) nevezték ki az Inchonnál partraszálló csapatok élére. A művelet remekül sikerült, Almond híres lett, majd az északiak üldözésénél, a kínaiak ellentámadásánál, és ennek megállításánál vitatott de agresszív parancsnok volt. Megkapta végre a harmadik csillagot is 1951-ben.
Colognora falu, fenn a toszkán hegyekben.
Németek plakátolnak valamit a sötétben, meg elviszik az olaszok összes élelmét. Egy nagycsalád tanakodik bezárt ajtók mögött, miért nincs hír a nagylány Renata férjéről Oroszországból? Meg szidják Ludovico papát, a polgármestert, aki még most sem hagy fel azzal hogy Mussolinit éltesse. Hiába szabadkozik, hogy a Duce jó, csak a németek szemetek, lánya Renata szerint a fekete ing csak a mocsok takarására jó. De azért megférnek, olaszosan, békésen, míg nem kopogtatnak az ajtón erősen. Mivel azt hiszi, megint a németek, Ludovico papa karlendítéssel nyit ajtót – amin a mi 4 Buffalónk jön be, meg a kisfiú. Az első meglepetés után a kisfiút persze azonnal ápolni is kezdik az olasz mammák, jószívűen. Negron kezd faggatózni, majd kiderül hogy Renata jól beszél angolul, egy brit családnál dolgozott. Elmondja, bizony körbe vannak kerítve, mindenhol máshol németek, csak egy Alvó Ember Hegyén keresztül juthatnak vissza a folyóparthoz.
65. német lövészhadosztály, Passo Croce, Gót vonal.
A sziklás hegyekbe épített német betonbunkerek közt főtiszti kocsi kanyarog, utasa elhízott, parancsnoksági ezredes, teli kitüntetéssel. Amikor megérkezik a parancsnok Bergmann ezredeshez és helyetetéshez Klausenhez, tipikus íróasztal-tiszti, fensőbbséges hangon oktatja ki őket, hogy a partizántevékenységet már meg kellett volna szüntetniük rég ! Főleg a magát Pillangónak nevező helybélit ! Hiába mondja Bergmann hogy nincs ételük és lőszerük, Pflueger ezredest ez nem érdekli, igen durván kiosztja a két front-tisztet. Minden egyes német katonáért 10 olasz civil lesz innentől az ár, ez a Bandbefel-je a nagy Kesselringnek ! Majd félrevonja Bergmant és bizalmasan azt is megparancsolja, hogy egy eltűnt tizedesüket találják meg sürgősen.. Hans Brandt, a 35. ezredből, pár hete tűnt el, sürgős, külön kutatóosztagok, és csak neki, Pfluegernek jelentsék… Hogy miért fontos egy csóri tizedes, ezt persze nem árulja el, csak nagyképűen elvonul. A két csapattiszt megállja kiköpés nélkül. De megegyeznek, nem sietik el ezt a tizedes-keresést, van fontosabb dolguk is. Pflueger meg, szarjon sünt.
A hegyekben is vagyunk mindjárt, a meredek, avar lepte domboldalon német szakasz felderít, egy olasz szempár figyeli őket messziről. Partizántábor, hárman vannak, pergő nyelven dumálgatnak persze. Megjön a főnök is, Beppi Grotta, avagy a Pillangó. (nagyon örültem amikor megláttam Pierfranceso Favino-t, nagyon megkedveltem az El-Alamein markáns arcú őrmestereként.) Az egyik partizánnal, - akiben az ifjú Rodolfot ismerhetjük fel – félrevonulnak beszélgetni. Beppi sajnálkozik Rodolfo öccse, Marco miatt, de hát az fasiszta volt. Rodolfo mosolyogva vállat von, így kellett lennie, nincs harag.. És mi gyakorlott filmnézőként ebből a mondatból már tudjuk, hogy de, van !
Colognora,
Negron a templomtoronyból rádiózva próbálj kapcsolatba lépni a 92-esekkel, hiába. Stamps főtörzs a kiutat tervezné, de Ludovico papa nem akar segíteni a hegyen átkelni. Renatát meg nem engedné, mert észreveszi hogy lánya és a bájgúnár Bishop lopva egymást kezdik figyelni néha.
A fiú és Train meg, - kis és nagy gyerek – egymással beszélgetnek, meg a szoborfejjel játszanak. A párbeszéd kissé ijesztő, mindkettő csak a saját nyelvén tud. A fiú a láthatatlan baráttal beszélget, Train meg istenről, lélekről, csodákról. Azt azért megtanítja a gyereknek, ha nagy baj van, kopogtassa meg a vállát hatszor ! Train süketnéma testvére tett így mindig. Végül este lesz, és csodák csodája, megszólal a rádió, a zászlóalj keresi a George század maradékát ! Stamps jelenti a pozíciójukat Nokesnak, egy faluban vannak a túlparton, itt nincs épp ellenség de körben mindenhol. Nokes továbbra sem érti hogy jutottak át, de pattogósan közli, a hírszerzésnek szüksége van egy nácira, egy élőre, és Stampsék vannak olyan helyen hogy szerezzenek egyet. A parancs, egy fogoly, aztán majd értük mennek. Főtörzs kissé fogja a fejét, de kihívja Bishop őrmestert megbeszélni a nácifogást. Főtörzs is tudja, hogy Nokes egy bunkó redneck, de azt is tudja, hogy akinek jelent, Driscoll ezredes az rendes tag, aki állja a szavát, és értékeli a teljesítményt.. Bishop erre csak legyint, hogy Nokes milyen, azt a folyóparton megtapasztalták, a fedezőtűzzel, Driscoll meg, minden fehér egyforma. Most is csak azért sürögnek, ígérnek nekik mindent, mert kell egy másik fehér nekik.. Főtörzs lelkesen kijelenti, hogy változnak az idők, nemrég még csak konyhások meg takarítók lehettek, most meg harcolnak is, az országukért ! És ő ezért teszi, amit tesz, az unokáiért ! Bishopnak erre még legyinteni sincs már kedve… csak elővesz egy érmét, odadobja a másiknak, emlékszik rá? Az érme, az egy kedvezmény-kuponféle, egy louisianai fagylaltozó-lánc bármelyik üzletébe. …
1943 nyara, Merryville, Louisiana, Egyesült Államok.
A déli bagórágók nagyot néznek, amikor kisvárosukba bekanyarodik egy dzsip-féleség tele egyenruhás négerrel. Meg sem állnak egy fagylaltozóig, négy emberünket ismerhetjük fel, amint bemennek, és Bishop elégedetten rakja le a kupont, hogy 5 italt kérnek 4 áráért ! . Körben a falon hazafias plakátok és zászló, az asztaloknál pár idősebb fehér üldögél, meg pár fiatalabb is. Ez utóbbiakról hamar kiderül, hogy német hadifoglyok, elégedetten eszik a fagylaltjukat, itt a hadifogságban. Két fehér MP-s van velük, akik a pultnál esznek. Kissé meglepve, de tisztelegnek a Buffalóknak, végül is bajtársak. A tulajdonos már nem ilyen barátságos, közli, hogy az épület mögött kiszolgálja őket. Train már menne is hátra hálás mosollyal, de Bishop megállítja. Stamps pedig megkérdezi, a kraut foglyok hogyhogy itt benn esznek? A déli tulaj erre közli, itt feketéket nem szolgálnak ki takarodjanak! Bishop gúnyosan megjegyzi erre, hogy tetszik neki a fickó egyenruhája.. Arra célzott hogy ők, a négy negró már egyenruhában, a fehér fickó meg – aki szintén katonakorú – még konyhás cuccban feszít itt. Nem kellett volna, a tulaj erre pisztolyt ránt rájuk… A helyzetet végül a két MPs menti meg… Leállítják a déli fickót, hogy amerikai katonákra ne merjen fegyvert emelni, a Buffalóknak tanácsolják, hogy menjenek vissza a támaszpontra, a német foglyokat meg kihajtják innen, mert ők is érzik mennyire gáz azért ez a szitu.
Buffalóink néma sokkban autóznak egy darabig , végül is, amerikai földön, amerikai egyenruhában majdnem lelőtték őket !! Majd teljes némaságban vesz egy teljes kanyart a dzsip, csak élesre töltött fegyverek kattanása hallatszik.. A fagyizóban a tulaj még a fiának magyarázza lelkesen, hogy így kell bánni ezekkel a majmokkal – a kissrác inkább ijedten hallgatja az okítást. Erre nyitnak be hőseink újra, de már fegyverrel a kézben, és egyből más lesz a kiszolgálás hangneme.. Kérik a rendelést. 5 hideg ital, cseresznyével, de előtte mosson ám kezet, hisz az előbb még az ellenség német mocskokat szolgálta ki !
Tökös bro jelenet volt, Tarantino egy sötét sarokban gubbasztva zokog...
1944 október Colognora,.
Az olaszok valamilyen indítékból mulatságot rendeznek a templomban, táncikálnak, esznek isznak. Meghívták a 4 amerikait is, Negron őrt áll, Train a kissráccal eszeget, Stampsről meg kiderül, hogy neki is tetszik Renata, de nem olyan nyomulósan kezdi, mint Bishop, hanem bókolgatva, beszélgetve. Tetszik is a nőnek, míg oda nem nyomul közéjük Bishop is, bébizgetve, pimaszul vigyorogva… Na főtörzsnek elege lesz, kimegy Negronhoz panaszkodni, hogy milyen ez a Bishop, őt letamásbátyázza, de a fehér csajokra nyomul ezerrel.. Megvallja a rádiósnak, hogy jól érzi ő magát az olaszok közt, kedveli őket, furcsa mód, itt érzi hogy szabad ember…
Reggel van, Bishop és Negron némi takarítást rendez a faluban, a korábban németek által kiragasztott plakátokat tépik le a falakról, mert kissé kiemelten foglalkozik a színes bőrűekkel. Igényes művészi alkotások önmagukban, ehhez értettek az olaszok, csak hát háborút nem ilyennel lehet nyerni. ( Ebben a posztban részletesen is megismerkedhetünk a háborús olasz plakátművészet remekeivel, ajánlom. Meg amúgy a blogger többi írását is, jók, van saját stílusa.)
Stamps a ruhákat teregető Renatának próbál megint udvarolni, de valahogy mindig elakad a szava a nő láttán. Aztán gyorsan helyzet lesz, megjelenik a hegyoldalon lefelé araszoló 4 partizán és egy német foglyuk, az a bizonyos, tévelygő. Az amerikaiak és olaszok elsőre egymásra emelik a fegyvert, Renata tolmácsol, békít, a partizánok foglyukkal beülnek enni Ludovicoékhoz, Pillangónak valami rokona, de nem kedvelik egymást az öreggel. Evés közben megjelenik Train is a kissráccal, aki döbbenten nézi Rodolfot, majd hatot koppint Csokióriás vállára.. De Rodolfo is meglepődik a srác láttán! Kaja közben Negron tolmácsol, Pillangóéknak van német foglyuk, de nem tudják, kivallatni, a 92-es főhadiszállásán van német tolmács, de át kellene adni az amerikaiaknak. Egyik fél sem nagyon akar engedni, majdnem megint egymásra fogják a fegyvereket. Ekkor a német fogoly vonja magára a figyelmet, mert meglátja az olasz kisfiút, örömében felsikolt és arról beszél németül, hogy de jó hogy él, és elfutott !!! Mindenki érzi, itt valami dráma lappang.
Train, Negron és a srác félrevonulnak, a rádiós elkezdi kikérdezni. Kiderül, a neve Angelo Torancelli, egy Santa Anna di Stamezza nevű faluból való. Hol vannak a szülei, erre keservesen sírni kezd. A német az nem bántotta, mondta neki a tűzben, hogy fusson, tőle nem fél, hanem egy másiktól fél ! Hogy kitől az nem derül ki mert kint vita lesz, Pillangó és Stamps közt. A partizánfőnök két napot ad az amerikaiaknak, hogy ideérjenek, majd elmegy családlátogatni. Negron jelentené Stampsnek, hogy valami nincs rendben, Angelo, a német, meg valamelyik olasz, ismerhetik egymást. Főtörzs erre nem ér rá, megkéri inkább Rodolfot, másszon fel az általa ismert ösvényeken az Alvó Ember Hegyére, és nézze meg, jönnek e németek? Az így is tesz, és látja hogy egy komoly német csapat közeledik… Majd lerohan és jelent, innen minden biztonságos.. Stamps erre megbízza őt és Negront, vigyázzanak a németre míg el nem indulnak mind.
Csata, dráma előtti feszült csend. Nagy imádkozás kezdődik, a fogoly német magában, az olaszok a templomban, a 92-esek Fox százada felvonulásra készen. Németül, olaszul és angolul szólítgatják ugyanazt az Urat.
Train is próbálja térítgetni Bishopot, de nincs igazán jó válasza arra a kérdésre, ha Isten olyan jó, miért engedi ezt a sok gyilkolást? Bishop csak azoknak a fehéreknek hisz, akik már rég halottak, és kis zöld papírdarabkákra van nyomtatva az arcmásuk.. Inkább folytatja a nyomulást Renatánál, jazzről meg hasonlókról dumálva neki. Ez már jobban bejön a nőnek, félre is vonulnak ketten, némi szexre.
Beppe Grotta közben anyjával beszélget. A nő szerint a falusiak nagyon tisztelik őket a partizánokat, a fasiszta Ludovicot meg nem (naná, hisz mostanára már veszve a Duce, és itt vannak az angolszászok, persze hogy megváltozik a szimpátia…) Pillangó azonban nem ilyen büszke, iszonyú kétségek gyötrik a lelkét. Elmeséli, mi ára a hős partizánságnak… Néhány hete, lesben állva egy teljes német szakaszt lelőttek, saját veszteség nélkül. Majd szétváltak, hogy falvakba menjenek, ő egy rejtekhelyen lapult mert váratlan vihar lepte meg. Majd azt a hírt kapták később hogy a németek tízszeres bosszút álltak ezért..
1944 augusztus 12, Santa Anna di Stamezza.
Kis hegyi falu, évszázados kis közösség. Lakói a kis templom előtt vannak összeterelve, egy SS Reichführer kérdezgeti őket gúnyosan olaszul, hogy hol van hát a Pillangó és banditái? De nem tud senki válaszolni, csak néznek rettegve. A plébánosuk is hiába próbálja SS-t meggyőzni, az egy percet ad, valamire. Plébános nem tud mást tenni, letérdelteti gyülekezetét, imát kezdenek mondani mind, zokogva. Aztán vérfürdő kezdődik…
Majd az SS tiszt félrevonulva Rodolfoval kezd kiabálni. Itt van ugyanis sunyi partizánunk, aki azt ígérte hogy a Pillangó a faluban lesz, de nem volt. Míg ők egymással üvöltöznek, Hans Brand tizedesünket látjuk lopakodva, ahogy két rémült olasz kisfiút, Arturot és Angelot terelgeti óvatosan. Meglátják a vitatkozókat, Arturo nem bírja ki, előrohan anyját emlegetve, SS erre lelövi azonnal… Angelo is fut, de ő az erdő felé, Brand egy lövéssel próbálja fedezni, sajnos elhibázza a kindermördert-t. De közben ők hárman, Angelo, Rodolfo, és Hans, látják egymás arcát… Az olasz és a tizedes az erdőbe menekülnek, az SS meg hiába kergeti őket, eltűnnek…
1944 október Colognora
Beppe anyja is zokog a történet hallatán, de abban biztos, hogy áruló van fia csapatában, másként ez nem történhetett volna meg.,, Negron gyanútlanul sétálgat pár lépést, hátat fordít a többieknek. Brand már a halálra készülve ül, és igaza lesz, Rodolfo gyakorlottan elvágja a nyaki ütőerét, Negront meg leüti, és rohan az Alvó Ember Hegyére. Ott egy hegyoldalban, Beppe várja, Rodolfo jelent neki, az amerikaiak elvitték a foglyot, őt meg elkergették… Pillangó vállat von, és gyerekkori emlékekről kezd beszélni, amikor ők, meg Marco még a hegyekben játszottak.. Rodolfonak gyanús lesz ez a nagy nosztalgia, kiabálva kezdik egymást kérdőre vonni. Hogy Marcot, rendes tűzharcban, fegyverrel a kezében ölte meg Beppe, és hogy ezért árulta el őt Rodolfo Santa Annánál? Ahonnan a váratlan vihar miatt késett Pillangó? A vita vége az lesz, hogy Rodolfo megöli Pillangót, de már jön is a hegyről Negron lövöldözve, így az áruló menekül tovább… Negron vissza a faluba, jelenti Stampsnek hogy áruló van ! Főtörzs a rádióért küldi, ő meg elmegy Bishopot keresni. Meg is találja, ahogy Renaták házából lép ki elégedetten, nyomában a nővel. Egyértelmű hogy mi után vannak, szegény főtörzs lelke kissé összetört, oda a plátói szerelem. Ez van, ez a bőrszíntől független szomorú igazság, a jófiúk lemaradnak, a pimaszoké a világ... Renata zavartan távozik, Bishop viszont nem bírja ki hogy gúnyosan oda ne szóljon a másiknak. Nem kellett volna, verekedés lesz, ebbe mindketten mindent belevisznek, nem csak a nőröl van szó, hanem a kettejük közti alapvető ellentétekről is.. Negron választja szét végül őket, a hírrel, hogy megjött végre Nokes százados !
De ezzel oldódtak meg hőseink bajai…
Mivel Nokes pattogósan kezdi, hol a német, hol a német, Stamps csak annyit mond, a sarkon túl… Százados meglátja Angelot, Train mellett, odavakkantja, hogy tüntesse el a kölyköt.. Trainünk pedig, életében először ellentmond egy fehérnek, nem hajlandó erre. Sőt ! Kioktatja a századost arról is, hogy rondán beszélni nem való egy gyerek előtt ! Százados nem bír mit kezdeni ezzel a hihetetlen fordulattal, csak megy megnézni a németet. Stamps próbálja rábeszélni Traint, hagyja itt az olaszoknál Angelot, már majdnem sikerül is, amikor visszatér Nokes. A sötét bugris, végighurcolja mindenki előtt szerencsétlen Brand holttestét, és úgy közli üvöltve Stamps-el hogy a főtörzs elszúrta ! Hiába mondják neki, hogy egy áruló olasz partizán volt, öt perce, nem érdekli, a négyes hadbíróság elé kerül szerinte ! És most indulás a dzsippekhez ! Indulnának, de Angelo nem akarja otthagyni Csokióriást. Birdsong hadnagy el akarja venni, erre elborul az eddig jámbor és engedelmes Train agya, és majdnem megfojtja a hadnagyot.. Alig tudják leállítani… Mindegy, indulnak a dzsippek, az élén Nokesé, amelyek aztán hamar fel is robbannak…
Megjöttek a németek.
És lőnek mindenkire, a civilekre főleg, sok arcról megismert olasz hal meg falujuk főterén.. Stamps megint a rangidős, gyorsan terelni kezdi az olaszokat a hegyek felé, Negron fedezi, és sürgeti a lemaradókat. Train meg csak áll és a lövést kapott Angelot tartja, megint Bishop az aki segítségére siet némi fedezőtűzzel. Előkerül a két megmaradt olasz partizán is, ők fedezik őket amíg ki nem lövik őket. Már visszabotorkálnak a kőből épült szűk sikátorokba, amikor Train lerogy a templom kapujánál. Lövést kapott a nyakába, Csokióriásnak vége.. Bishop most nem szarakodik, hogy fehérek így, babona úgy, megígéri neki, hogy elviszi Angelot és a márványfejet Negronékhoz… Sokáig nem jut, lerakja terheit egy szűk kis sikátorban, visszafordul lőni, de hamar eltalálják, Bishopnak is vége…
Stamps terel az Alvó Ember Hegye felé egy csomó olaszt, azt hiszik ott biztonságos, ő hátramarad fedezni, és így hallja meg, hogy az olaszokat lelövik a németek.. Bekerítették a falut, már a tetőkön is jönnek. Főtörzs bosszúból gránátot dob, ami itt a szűk kőfalak közt igencsak sikeres, visszarohan, hogy Ludovicot és Renatát másfelé terelje. Futnak, de egyenes bele a lentről jövő németekbe. A vén hülye még megint bepróbálkozik egy fasiszta karlendítéssel és köszöntéssel, de hiába, lányával együtt lelövik. Főtörzs látja mindezt, ő csak lő kétségbeesetten, de már bekerítették, és minden irányból lőnek rá…
Negron az utolsó, lő, gránátot dob sikeresen, majd hátba lövik, amit a rádiója nagyrészt felfog, ő a kövekre rogy. Közben Angelonak megjelenik a halott Arturo, megmutatja neki halott barátját a Csokióriást, és a sérült Negront. A srác odaadja neki a márványfejet, cserébe megkapja Negron aranykeresztjét, majd elmegy valamerre a sikátorokba Arturot követve. Rádiósunk pedig felkészül lélekben, hogy neki is megadják a kegyelemlövést…
Aztán, csoda történik. Meglehetősen érthetetlen, és értelmetlen.
Megjelenik Bergman ezredes, megtiltja a kivégzést, parancsot ad hogy temessék el a holtakat, és odaadja Negronnak a Lugerét, azzal, hogy védje meg magát… és a németek távoznak...
Majd megérkezik a Fox század és Driscoll ezredes, aki megdicséri Negront, mert szerinte jól végezték a dolgukat, Ezüst Csillag, Bíbor Szív, és megy haza New-Yorkba. A többiek, pedig dögcédula alapján beazonosítva, Aubrey Stamps, Cummings Bishop, Samuel Train, KIA.
1984 New-York, Manhattani bíróság.
Állam kontra Hector Negron tárgyalása. Az ügyész súlyosnak ítéli az ügyet, hidegvérű gyilkosság, illegális fegyver, lopott műkincs, 2 millióban ajánlja az óvadékot. A vádlott váratlanul új ügyvédet kap, az energikus fekete Zana Wildert ( Kerry Washington) aki ripsz-ropsz közli is, hogy megbízója állja az óvadékot, nincs mit tenni, bíró rendelkezik, Mr. Negron szabadlábon. Míg kifelé tart, Boyle az újságíró próbál kérdezősködni, de az öreg sem érti mi történt.
És már ugrunk is, valahová a Bahamákra. Itt álldogál zavartan Negron, nem érti mi történt vele. Megjelenik egy elegáns ruhás fekete, amolyan őrangyal, és a csodákról, meg a biztonságról beszél neki, és hogy egy barátja maradt, aki sokra vitte és most segített neki. Zavaros az egész, mi sem értjük, Negron sem, míg oda nem megy ehhez a baráthoz aki már várja. És ez nem más mint a kisfiú, Angelo az, már jól megnőve, a kávézgató olasz úriember, aki boldogan köszönti megmentőjét és vissza is adja neki keresztjét…
…………………………………………...
Nos ez volt a történet. Jogosan adja magát a feltételezés, hogy a rendezőt sok minden megihlette a 2006-os cannes-i filmfesztiválon győztes, francia-arab Indigenes filmből. Vannak hasonló karakterek, jövőben bízó idealista, pénzgyűjtögető bizalmatlan, gyerekes vidéki. Elveszítik az egész egységüket és míg megvédenek egy nekik idegen falut, egy kivétellel mind meghalnak, vége. Nem tudom, így volt-e, 2006-hoz közel van a forgatás kezdete 2007. Ha így is volt Spike Lee alaposan átírta afro-amerikai stílusra őket, inkább csak a karakterek ihlethették meg néhol.
A történet hivatalos alapja, James McBride afro-amerikai író, azonos című, 2003-as könyve amelyet a 92-eseknél szolgáló nagybátyja emlékei alapján kezdett írni. Majd anyaggyűjtésként még élő veteránokkal beszélt, a hadsereg emlékiratait tanulmányozta, és járt Olaszországban is. Spike Lee rendező már 2004-ben olvasta ezt és felkérte a forgatókönyv megírására is. Spike Lee hírnevének köszönhetően az egészen apró kis szerepekre is ismert olasz, és fekete amerikai színészek vállalkoztak. Eltartott pár évig míg megkezdődhetett a forgatás, nagyrészt az eredeti harcok helyszínein, a Serchio folyó völgyében. És Santa Anna di Stamezzá-ban, a tömeggyilkosság eredeti helyszínén, ahol az megtörtént, a templom előtt.
Sem anyagi sem kritikai sikert nem aratott. Az általános vélemény az volt hogy túl sok karakter, túl sok dráma, szétszórt és szétszerkesztett. A majdnem 3 órás film helyett jobb lett volna egy TVs minisorozatot készíteni belőle.
Sajnos egyet kell értsek. Kedvelem Spike Lee filmjeit, főleg a Szemet szemért / To the right thing-et a Sorozatgyilkos nyara / Summer of Sam-et, tetszik a dacos és egyedi látásmódja. De itt valóban túl sokat pakolt össze a filmben, amit aztán nem tudott jól lezárni. Be lett lengetve egy márványszobor titka az elején, majd egy német titkos dolog, amiről nem derült ki hogy mi is valójában.. Felépültek konfliktusok az csoporttokon belül is. A lelkes, jövőben, a haladásban hívő Stamps, a bizalmatlan, csak a mának, nőknek, pénznek élő Bishop, a tanulatlan, nagyon vidéki Train, és az USÁba már bevándorlóként került, porto-ricoi Negron. Ők az amerikai feketék 4 különböző szemléletű képviselője. Az olaszok, fasiszták, falusiak, partizánok, ki miért támogatta nyíltan Mussolinit, ki miért kezdett harcolni ellene, és mi az ára ezeknek? Németek, hol végződik a csak katona, aki parancsot teljesít, hol kezdődik a háborús bűnös. Ezeket bizony mint jobban ki kellett volna fejteni, egy sorozatban remek lett volna. De filmen, valahogy kifutott az időből, vagy mi, de az utolsó 20 percben azzal lett lezárva, hogy mindenkit megölnek. ..
Utóirat 1. A film ellen Olaszországban tüntettek is, mert sértőnek és hazugnak találták azt az állítást, hogy a Santa Anna-i mészárlásban olasz partizán árulása is közre játszott. Egy 2005-ös olasz katonai vizsgálat legalábbis ezt állapította meg. Más olaszok viszont másként vélekedtek, a mai Santa Anna falu polgármestere díszpolgári címet adományozott Spike Lee-nek, kifejezvén háláját azért amiért megemlékezett faluja tragédiájáról.
Utóirat 2. A louisianai fagyizós sztori is megtörtént de kicsit másként és máshol. 1944 áprilisában fekete katonák utaztak átt Délen új állomáshelyükre, és egy texasi vendéglőben csak az épület mögött kaptak kiszolgálást. Miközben bent 20 német hadifogoly étkezett nyugodtan. Az esetet Rupert Trimmingham tizedes megírta a hadsereg Yank magazinjának, feltéve a kérdést, azokkal miért is bánnak jobban, mint velük? Legnagyobb meglepetésére a levél megjelent, és még nagyobb meglepetésére több száz levelet kapott válaszul, fehér katonáktól. Akik megírták őszintén, hogy a történet hatására gondolkoztak el komolyabban azon, milyen abszurd törvények is vannak a saját hazájukban.
Utóirat 3. Ha a 92-esek nem, de más fekete alakulat kimagasló teljesítményt nyújtott, mint például a 969-es tüzérzászlóalj Bastogne-nál, ( Band of Brothersből kimaradtak), és a 761-es harckocsizászlóalj, Patton parancsnoksága alatt, aki igen elismerően szólt róluk. Na és a legismertebbek, a 332-es repülős zászlóalj, a Tuskegee-k. A háború után, 1948-ban pedig Thruman elnök a hadseregen belül eltörölt minden faji diszkriminációt. (a flotta és a tengerészgyalogság kockák voltak, még egykét évtizedig elzárkóztak ettől)
Utóirat 4. Az afro-amerikaiak háborús részvételre felkészüléséről és motivációiról lehet olvasni a Piszkos Tizenkettő könyvben, Napoleon White, volt hadnagy visszaemlékezéseinél. Az író. E.M.Nathanson itt is alapos gyűjtőmunkát végzett.
..........................
2020. május 15. 17:20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése