Időminisztérium.
A trió igencsak megfáradtan rogyott az íróasztal előtti fotelokba.
Minden jog fenntartva. Az itt megjelenő karakterek, ötletek, történetek a saját szellemi munkám gyümölcsei, saját tulajdonom, felhasználni, egy esetleges valóban megvalósuló Magyar Időminisztériumban, csak az Én megkérdezésemmel, beleegyezésemmel lehetséges..
- Gratulálok ! - lelkesedett Martin - Remekül elvégezték a feladatukat ! Kis lelkesedés? Sehol?
- Azt hiszem még nagyon sok az új élmény – hárította Gyula.
- Azért menjünk át még egyszer a részleteken összefoglalásul. - erősködött Ernő - Kiderítették, Lessier ölte meg Orlay-t, és egyedül akart elmenni a könyvvel. Sikerült megakadályozni ebben, visszaszerezni, de közben az említett francia is életét vesztette a Duna révjénél, igaz? Ezt megerősítik?
- Igen. Amaz franzia biztos halálnak halálával lakolt, és a Duna fenekére süllyedt..
- És az a magyar huszártiszt-jelölt, aki mindezt segítette önöknek, biztos hogy nem tudja valójában ki maguk? Mert az egy dolog hogy megígérte, egy szót sem szól, jelent, ír senkinek erről a kalandjáról…
- Nekem nemesi esküjét adta, és egy hölgynek nem esküszik hamisan aki gróf.
- Azért biztos ami biztos, küldjünk egy üzenetet Tasner Antalnak , hogy a Naplót nézze át még egyszer - súgott oda Martin Ernőnek, aki helyeslőleg bólintott.
- Derék fiúnak láttam amúgy ezt a Stefi grófot – ragyogott fel Márton tekintete – Igaz magyarul egy kukkot sem tudott, még, de derék katonát nézek ki belőle, még ha főnemes is… Így lesz, elárulhatják, nem?
Ernő válaszolt.
- Így lesz bizony. Hamarosan a vesztes győri csata után kitüntetik majd bátorságáért elöször.
- Vesztes győri csata?
- Az utolsó nemesi felkelősereg, amit Napóleon serege nagyon megver 1809 június 14.-én.
- Áh értem. Szóval nemes uraimék még 100 év múlva sem tanultak meg rendesen hadat vezetni.
- De ez az ifjú gróf még a későbbi harcokban is kitüntetni magát ám!
- Nagy hadvezér lesz tehát?
Borbála mosolyogva nézett rá
- Nem, katonai pályáját abbahagyja majd, és inkább politikusként, íróként alkot hatalmas életművet. Úgy hívják majd, hogy a Legnagyobb Magyar !
Márton arca tovább ragyogott.
- És én találkozhattam vele ! A királya és a népe bizonyára büszke lesz rá nagyon !
Csend támadt.
- Sajnos nem. Életében sok gúny és támadás éri majd osztrák és más magyar politikusoktól.. életét egy elmegyógyintézetben fejezi majd be, önkezével. Az utókor lesz majd hálás neki nagyon.
Márton dühösen intett, de nem szólt egy szót sem.
- Nos, Borbála, Márton, Gyula, még egyszer köszönöm ! - állt fel az íróasztal mögött Martin. - menjenek haza a maguk idejébe, és egy nap szabadság pihenésképpen !
…………………………………
2019. Gyula a Margit hídon át gyalogolt vissza Pestre. A híd közebén, a szigeti eljárónál megállt és nézte az éjszakai város pesti oldalát. Valahol ott lakik 120 éve Borbála, Márton meg, 260? Vagy csak éltek, és halottak eben a pillanatban? Őrület ! Legjobb lesz ha úgy próbál rájuk gondolni, mint egy párhuzamos dimenzióban élőkre…
1899. Borbála is a Margit hídon ment haza, de ő villamoson, és ő is a pesti oldalt nézte, az Országházat, ahogy dicsőségesen uralja a partszakaszt. Összeszorult a szíve a gondolatra.. Mert már tudta, ami fog történni ezzel a páratlan dicsőséges korral alig 20 év múlva, annak a magvai az országban, már rég el vannak vetve..
1758. Márton a sajkákból álló hajóhídon ment át a pesti oldalra. De ő Budát nézte, a Várhegyet és a körülötte a házakat. Ott lakik valahol a fia, akit még soha nem látott, de mára már idősebb nála elmúlt negyven.. Esküjére gondolt, mely szerint nem keresi a kapcsolatot sem a korabeli Kancelláriával, sem a korabeli lakosokkal. És azon töprengett, vajon meddig bírja majd megtartani..?
2020. július 25. 09:09
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése