A könyvsorozat utolsó előtti részét nagy izgalommal és várakozással fogadtam. Eleinte el voltam szánva hogy naponta csak 1 fejezetet olvassak, hogy tovább tartson az izgalom, a műélvezet. Aztán a 12. fejezet körül átváltottam napi kettőre hogy történjen végre valami. Jól tettem, mert nagyjából pont innentől végre beindultak az események. Ezekről írok most, a véleményemről, mit vártam, mit kaptam. Kitakarások nélkül, eleinte csak mitológiai magyarázatot keresek, majd általánosságokban véleményezem, végül egész konkrét történéseket is leírok. Úgyhogy csak az olvassa végig, akik már ismeri a könyvet, vagy nem zavarja a spoiler.
Mit mond a mitológia a könyvek történeteiről?
Kezdeném azzal a tavalyi felfedezésem folytatásával, mely szerint a Corey néven alkotó írópáros a legnagyobb spoilerező troll, köteteik címadásai miatt. Ókori keleti, keresztény vallási, történelmi, irodalomi utalások és jelképek, elég egyértelműen már eddig is utaltak arra, milyen fő történés várható az aktuális könyvben.
Leviatán, Az évezredeken át a tengereinkben, előttünk rejtőzködő mitikus óriáskígyó, miközben mi nyugodtan hajókázunk a felszínen. - És előkerült egy, évmilliókig a Phoebe holdon fennakadt, elképesztő tudást és hatalmat rejtő protomolekulácska, míg mi egysejtűből kifejlődve beutaztuk a Naprendszert.
Kalibán, Egy félig ember ösztönlény aki elpusztítja az emberi tudást és elmét hogy pusztító gépezetekké alakuljanak át. - És lőn, szociopaták, korai Cortazárok, az Ió-n ki is tenyésztenek ilyen lényeket embergyerekekből.
Abandon, Elhagyatottság, lemondás, magány – Az elpusztított és magára hagyott gyűrűkapuk és rendszereik.
Cibola, Az elveszett aranyvárosok, ahol rejtett kincsek vannak, amiért hajlandók és képesek voltak megölni egymást felfedezői – A gyűrűt alkotó idegenek városai és technológiái, amik bármit megérnek.
Nemezis, A Sors amely egyszer ad, másszor elvesz. - Amikor azt hiszi az emberiség (vezetői) hogy elértek egy diadalmas csúcsra, hirtelen összeomlik minden. Politikusok, bandavezérek hatalmai buknak meg, vagy születnek a semmiből, Foglyok kerülnek leglehetetlenebb helyzetekbe, majd menekülnek meg ezekből.
Babilon, Egy nap alatt pusztult el a Város, egy tengerbe vetett kő miatt. - Ennek értelmezéséhez még kevesebb kell, ha az ember végigolvasta már az Övbeliek sirámait a Földiekkel szemben.
Perszepolis, egy fegyelmezett és elkötelezett katonanép, a perzsák jöttek elő hegyeik közül, hogy az akkori fejlett világot rövid idő alatt leigázzák. De addigi elődeiktől eltérően egy aránylag toleráns, sokszínű birodalmat hoztak létre – És lőn, a szakadár marsiak Laconiából, az eredeti ősmarsi szellemiség szerint, elkötelezetten, és fegyelmezetten előjönnek hogy átvegyék a Világ többi felének irányítását.
Szóval, ha az új könyvnek Tiamat dühe a címe, akkor mit is mond erről előzetesen a mitológia ? Tiamat ókori sumer istennő volt, a sós vizű tenger, mélység istennője. Férjével, az édesvizek istenével, Abzuval egyre több gyermek-istent hoztak a világra. De egy idő után idegesíteni kezdte őket a zaj, illetve az új kis istenek pimaszkodni kezdtek. Elhatározta hát Abzu és Tiamat hogy megölik őket, de azok gyorsabbak voltak, ők ölték meg Abzu-t. Tiamat azonban életre hívott 11 szörnyet akivel nem bírtak. Vezetőjük Kingu lett, aki megkapta a sorstáblákat, ezzel mindenki sorsa felett hatalmat kapott. A kisebb istenek próbálkoztak néhányszor de végül vereséget szenvedtek. Egészen addig míg elő nem állt a hős Marduk, legyávázta a korábbi próbálkozókat, elkészítve az istenek fegyverzetét, és ezzel legyőzte a sárkány Tiamatot., feláldozta Kingut, és visszaadta az emberek kezébe a sorsukat.
Véleményezve az eddig megtudottakat
Ki ki lehet ez szerint, a Persepolisban is megismertek közül? Abzu, és Tiamat alighanem Teremtők, akik a protomolekulát, az iloszi romokat, a Gyűrű állomást, a laconiai építőplatformokat elkészítő lényeket alkották. De elszámították magukat, mindkét fél, és végül Tiamat elpusztította őket. Ahogy azt James Holden a Gyűrű állomáson meglátomásozza az Abandonban. És mostanára érthettünk el oda, hogy az istenek ifjabb generációja, az emberek is harcra hívják ki Tiamatot, Mardukkal az élen, megalkotni vélve az Istenek Fegyverzetét. Kicsoda lehet Marduk? Szerintem ezt Winston Duarte vállalta magára. Aki magában felismerni vélte hogy hol mit hibázott az emberiség, akár Föld-Mars Koalició, akár a Szállítószövetség, és a megoldást a maga Laconiai birodalmában vélte megtalálni. És aki megmenteni is akarja őket, a még rejtőzködő, de létező Ismeretlen Pusztító Hatalomtól.
Szóval, különleges emberekről, képességekről, eszközökről, oroszlán-bajsza-húzogatásról lesz-lehet szó ? Így is lett.
A Persepolis elején mindjárt egy 20-25 éves időugrással kezdtük, és annak az összefoglalásával, mi is történt. Nos a Tiamat mindössze 2 évet ugrott ehhez képest, de amik ez alatt történtek, az megért volna egy külön könyvet is talán? Zavaró ez valahogy. Én nehezen adom fel elkezdett sorozataimat, nagyon rosszá kell válniuk ahhoz. De teljesen megértem, ha sok hardcore olvasó, akinek már a Persepolis ugrása és története sem tetszett, már itt abbahagyja és megmarad az első 1-2-3-4(?) könyvnél.
Győzött Laconia, a nagy többség hamar elfogadta az új rendet, belesimult, részt vett. Laconia szépen átalakult az emberiség központjának, lelkesen vagy nem lelkesen de a tudomány a kultúra, a közigazgatás nagyjai mint oda költöztek. És köszönték szépen, jól el voltak.
5 fő nézőpont karakter van csak a regényben, Bobbie, Naomi, Alex, Teresa és Elvi Okoye.
És most kezdődjön a konkrét, történetvéleményezés.
Bobbie, Alex és Naomi folytatják a harcot, a Saba-féle, csempész, KBSZ, egyéb csoportokból összetákolt ellenállással. Holden mint megbecsült fogoly-vendég sétálgathat, és szóba állhat bárkivel, Duarteval, Cortazárral, Teresával, Elvivel is akár. Az utóbbi két nézőpont-karakter a másik oldalon helyezkedik el, és ők ezen belül sokkal eltérőbb nézőpontot képviselnek mint a Roci-trió.
Ami miatt meggyorsítottam az olvasást az elején, az főleg a szabadságharcos trió fejezetei miatt volt. Túl sok volt benne a moralizálás, múlton tépődés, töprengés. Hogy hogyan is folytassák az ellenállást. Kialakult két út, a harcos Bobbie-féle kívülről, és a informatikus-tervező Naomi-féle belülről támadós. Ezen rágódtak ők ketten sokat. Alex pedig kettejük közt, Bobbieval repülve, de Naomira is odafigyelve tépődött, és töprengett, hogy helyesen cselekszik-e mindkét társa? ( Alexnek, mint nézőpontnak külön örültem, őszintén megmondva, ő a kedvenc karakterem. A Rocinante 4 fős legénységéből, valahogy ő mindig a „negyedik számú”, a közönségkedvenc Amos, és a két főszereplőpáros Holden+Naomi után. Én valahogy az ilyen másodvonallal jobban szimpatizálok, mint a menő elsőkkel. ) Csak Alex képviselt ilyen álláspontot mert a főszereplők közül csak neki volt már felnőtt gyermeke, (Philipet hagyjuk, nem is említik már rég) és ilyenkor gyakran eltűnődik az ember azon, hogy vajon nem-e ez a világ a jó a gyerekének ?
Azt már a Persepolis elején megtudtuk, hogy kicsoda Teresa, Duarte főkonzul, nagy gonddal nevelt egyetlen leánya, lehetséges örököse, a tartalék. Rajta keresztül megismerhető sok minden Laconiából, a Kormányzóságból, az új Birodalom tisztviselőiből, intrikákból, és összeesküvésekről. Teresa tisztában van kivételes szerepével, fontosságával, el is fogadja sokáig elsődlegesnek. A kamaszkori gondokat pedig elfojtja. De csak egy darabig tartható ez fenn, kalandozni kezd, végzetes következményekkel, majd lázadni, egyre jobban, míg megdönti minden kamaszlázadások csúcsát. Bár nekem ez azért valahogy sántít, nincs elég indok felsorolva szerintem a szembefordulására addigi életével, környezetével, tanítóival szemben.
Elvi Okoye, na őróla a Persepolis legvégén hallottunk utoljára, amikor Holden ajánlotta Duarte figyelmébe mint idegen-szakértőt. Így is lett, Elvi elfogadott rangot, hajót, korlátlan támogatást Duartetől és Laconiától (aminek a tizedét sem akarta neki megadni Dobos és a Szállítószövetség, emlékezzünk!) a halott rendszerek tanulmányozására. Majd a protomolekula és a kapuépítők hátrahagyott eredményeinek kutatására. Megalkuvó lenne? Áruló? Indokolhatja hogy az egész emberiség érdekében teszi ?
És ha már a szabadságharc. Megmondom őszintén, ami nagyon, feltűnően zavaró volt, hogy az ellenállás úgy ment háborúba, hogy nem volt jövőképe a győzelem utánra. Hogy mi is legyen, ha nem Laconiai Főkonzulátus? Mert úgy tűnik, azt rengetegen elfogadták. Azért nem egy gyilkos vagy harácsoló diktatúra alakult ki, hanem olyan ami támogatta, és felügyelte az emberiség fejlődését. Legzavaróbb persze a mellébeszélő propagandaadások voltak, amikor keményedni kezdett a küzdelem, de ennyi. Szóval, Naomiék mit akartak ez helyett, ha győznek? Nem hangzik ez el, maga a szerzőpáros is kihagyja ennek a fejtegetését, pedig általában az ilyen viták államelméletről, vezetésről részei voltak az eddigi könyveknek. Most ez kimaradt, feltűnően.
Újabb korábbi kedvelt főszereplő-halálok is megtörténtek, bár hamar be lett lengetve a főszereplő-páncél lehetősége is, megnyugtatásul. A mitológiai logikát követve Duarte/Marduk megkezdte a harcot az istenekkel, egyre erősebb fegyverekkel próbálkozva. Volt pár izgalmas akció és egyéb jelenet, és a szabadságharc is, egy, véletlennek is köszönhető, nagy fogással, és nagy durranással. De igazából ők is tudták hogy hosszabb távon esélytelenek.
A történet szövése eddigre oda jutott, hogy az írópáros belekormányozta az emberiséget egy olyan szituációba, ahonnan emberi számítás, tevékenység nem nagyon tudta volna kirángatni.
Mit lehet ilyenkor írókként tenni?
Előhúzni például egy bármire-jó, bármire-képes eszközt.
Elő is vették, a Gyűrűtéren kívül lakozó gonosz entitásokat. Az ismeretlen és mindenható erők segítségével az írópáros hamar kiütötte a laconiai hatalom három legfontosabb pillérét, Duarte istencsászárt, a Medina+Förgeteget, és végül Cortazárt. Tehették, hisz ezen erők szándékai, lehetőségeik még most sincsenek megmagyarázva, így gyakorlatilag tehettek bármit. Történhet bármi, történt is.
És így nyílt lehetőség a döntő csatára. Amely nem is a régimódi, a Nemezis játékai, Babilon hamvai, néhány hajó közvetlen, gyors összecsapása volt már. Hanem inkább Jack Campbell / Elveszett Flottájának egész naprendszereken heteken át felvonuló csatáit és bolygótámadásait idézte.
Hogy aztán a végére megmeneküljön a kedvenc, a gyerek és a kutya… Ez annyira elcsépelt, banális, mint a leggagyibb hollywoodi filmek sikerreceptje, kutya+gyerek.. Nem is értem, ezzel hogy mertek előállni erős pirulás nélkül.. De talán mégis, végül is az utolsó (még ismeretlen című) könyvük van még hátra, most már írhattak szinte bármit. Aki idáig követte őket, az még azt is megszerzi, ez lehetett a koncepció?
Nos, én mindenesetre maradok az utolsó részre is. Nem lett ez annyira rossz azért mint a végén dörgedelmeztem, és hát valóban, 8 részen át követtem és kedveltem meg hőseinket.
Úgyhogy maradok, és őszintén szólva, kíváncsi vagyok, hogyan fognak ebből, méltó lezárást fabrikálni? Majd a címadásból próbálok jósolni megint !
2020. február 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése