Márton szüntelenül imádkozott magában hátul a semmi hajtotta ördöghintóban, de a szemét azt nyitva tartotta. Borbála lenyűgözve ült, már teljesen elfeledve korábbi elkeseredését. 14 híd és óriási kő és üvegépületek mindenütt. Tágra nyílt szemekkel csodálták a Várost.
Minden jog fenntartva. Az itt megírt karakterek, ötletek, történetek a saját szellemi munkám gyümölcsei, saját tulajdonom, felhasználni, egy esetleges valóban megvalósuló Magyar Időminisztériumban, csak az Én megkérdezésemmel, beleegyezésemmel lehetséges..
Volt kórházához hajtottak az autóval. A proszektúra felé csak Ernő, Márton és Gyula mentek csak. Irén a titkárságra ment kérdezősködni, és Borbála inkább vele tartott. A hűvös csempézett teremben Gyula meglepetésére Szilvás doktor fogadta őket. Nem is tudta hogy szűkszavú kollégájának van erre is végzettsége. Bár arcról-névről ismerték egymást természetesen, de Szilvás nem adta tanújelét hogy felismerte botrányos körülmények közt elbocsájtott kollégáját, csak ránézett. Ernőt viszont olyan fejbólintással üdvözölte, ami régi de nem baráti ismeretséget sugall, olyanok közt akik már fél szavakból is megértik egymást.
- Nos, doktor ?
- Itt van a páciens.. Amint meghallottam melyik címen találták meg azonnal átvettem.
Az asztalon mellkasig letakarva fiatal férfi teste feküdt. Arca sértetlen volt, csak régi, begyógyult forradások voltak mellkasán.
- Gyula, felismeri?
- Azt hiszem igen, füst volt és csak rövid ideig láttam.. Talán ő az..
- Nos a gyanús jelek a következők, az egyre gyanúsabbak felé haladva… A koponya hátulján egy erős ütés nyomai de a halál oka füstmérgezés, elájult és belélegezte. Több mint 24 órája halott. És annak ellenére hogy egy kiégett szobában találták meg, nincsenek égési sérülései, a haja és szemöldöke enyhén perzselődött csak meg. Biztos nem volt ott a tűzvész idején, ahol megtalálták. A magassága 167 centi, alacsonyabb az átlagosnál vagy tízzel. De jól táplált arányos testalkatú fiatalember, erős, viszont az izomzata az nem sportolói vagy edzőtermi izmok. Szívós, inas inkább, kitartó, ami olyanoknál alakul ki akik tartósan, hosszan, egész testet igénybe vevő fizikai munkát, mozgást végeznek. Manapság már nem gyakori az ilyen. Körmei töredezettek, ápolatlanok, fogai szintén. De nem egyszerűen elhanyagolt a fogazata. Kimondhatom, emberünk még soha nem kapott semmilyen fogászati ellátást, kezelést sohasem. De a legdöntőbb jel a bal felkarján volt.
Gyula és Márton odaléptek, megnézni.
- De hiszen itt semmiféle jelnek nyoma sincsen !
- Éppen ez az - magyarázta neki Gyula, miközben elszorult a mellkasa..- nincsen a himlőoltásnak a pénzérme alakú nyoma a felkaron..
Szilvás most látszott először tudomást venni róla.
- Így igaz.. Emberünk akárki is volt, nem kapta meg a mindenkinek kötelező, gyermekkori oltásokat… - Ernő felé fordult - ez volt a legdöntőbb ami miatt hívtam azonnal a forródrótot.
- Jól tette doktor, a mi ügyünk lesz.. A testért majd jelentkeznek.
- Megyek összeszedem az összes iratot, ami azt igazolhatja, hogy ez a holttest valaha is itt járt..
Hármasban maradtak. Ernő kérdően nézett rájuk. Gyulát a hideg rázta kissé attól a felismeréstől, hogy ki is lehetett az elhunyt.. Márton komoran megszólalt.
- Gyalogoskatona volt.
- Gondolod?
- Sok ilyet láttam már. Persze életükben különböző egyenruhákat hordanak, franciát, németet, lengyelt, magyart, svédet.. De amikor már a nagy kalandnak vége, és várják kiterítve hogy visszaadják őket az Anyaföldnek, mind így néznek ki, békésen..
Gyulát meglepte a komor szónoklat a profi katonától, összeszorult a torka, és csak megveregetni tudta Márton vállát együtt érzőn… Még egy búcsúpillantást vetettek a testre majd távoztak ők is hárman.
Kint Borbála már várta őket, furcsállva nézve a kezében egy átlátszó műanyag táskát.
- Irént most hívták a hordozható távbeszélőjén épp. A kórháznak a titkárságán adták át a halott ruháit, mása nem volt. Azt írták rá hogy valamiféle pizsama, de aki átadta elmondta, hogy furcsa egy éjjeli öltözék, régies vászonból készült és valami márkajelet hiányolt, ami nem volt benne..
Ernő a trióra nézett, azok egymásra.
- Akkor, kimondhatjuk?
- Igen, mondjuk ki, nem álom ez..…
- Ez a szerencsétlen elholt nem emez modern kornak az embere volt..
Jött Irén sietve.
- Riasztás kaptunk, negyed órája két férfi járt egy nagy belvárosi könyvesboltban és elloptak a kamerák láttára egy könyvet. Fura régies ruházatuk volt…
……………………………..
Megint az ördöghintóban, megint utazás a többi száguldó ördöghintó közt. Meg kell hagyni Irén ifjasszony boszorkányos ügyességgel kormányozá a sajátjukat a többi közt. Közben az utcán valamilyen robaj hangjai szűrődtek be alig észrevehetően. S megérkeztek egy emeletes épülethez aminek olyan sok üvegfala volt, mint még Velencében sem látni ilyet. Bementek és Márton ámulva állt.
- Mint egy apátsági könyvtár..
Borbálát is lenyűgözték a látottak, polcok tele könyvekkel, több terem és emeletek. Közben Ernő olyan igazolványt mutatott a biztonságiaknak, amitől azonnal siettek velük a monitorszobába, az egyik eladó is velük ment.
- Mint láthatják a két fickó 12:20kor lépett be a főbejáraton, kis ideig bámultak döbbenten szájtátva…. mint ez a hölgy meg az úr.. Majd az egyik a kollégához fordult felvilágosításért.
- Őő, igen, hozzám.. csak az egyik beszélt, a másik csak nézett, de szerintem nem értett minket.
-Magyarul kérdezték? Fel tudná idézni?
-Igen, persze magyarul, olyan volt hogy „ merre találhatnénk az európai történelemnek kötetei?” Odavezettem őket, aztán mentem a dolgomra..
- Két fura ruhás fickó, nem is volt gyanús elsőre?
- Itt egy csomó színház a közelben, azt gondoltam, talán színészek, akik nagyon beleélik magukat Dosztojevszkijbe.. Meg aztán járnak ide furcsábban öltözöttek is, a múltkor egy ősmagyar házaspár keresett rovásírásos mesekönyvet.
- Ősmagyarok, meg rovásírás? - fordult Márton kérdőn Borbála fel, de a lány csak a fejét rázta.
– Nem értem én sem ezt, mi lehet… Várjanak csak ! Lehet hogy azok is időutazók !
- Nem. - szólt Gyula határozottan - azok nem időutazók voltak.. Ezt majd én magyarázom el..
Közben a második felvétel is betöltődött. 12:30, a két régies ruhás kirohan a riasztós kapukon keresztül, mint a villám… Egy könyvet vittek csak magukkal, látszott is az egyikük kezében, vastag, kék könyv.
- Gyula, felismeri őket a felvételeken?
- Lehetséges.. hasonlítanak, de itt már nem egyenruhásak..
- Menjünk ahhoz a szakaszhoz amit ez a két alak keresett.
Felvezették őket, polc polc után, szekrények tele könyvekkel. De szinte azonnal rájöttek melyik könyvet is vitték el azok ketten. A hasonló alakú, kék könyvek sorában azonnal feltűnő volt a hiány.
Ernő odalépett, levett egyet a polcról, átpörgette.
- Napóleon háborúi és kortársai 1796-1815… Francia szerző munkája, 800 oldal.. Gyakorlatilag hétről hétre ismerteti az eseményeket…. Részletes életrajzok, nem csak a franciák, hanem a szemben állók fontosabb alakjairól, van vagy száz. Döntéseik háttere.. Utólagos elemzések.. ahogy nézem alapos munka.
Irén jött megint a mobiljával sietve.2020. február 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése