Naplóírás tanulságairól.

Két és fél éve kezdtem el naplót írni. Napi rendszerességgel, és mostanra érzem úgy hogy sikerül is ezt tartani, úgyhogy írkálnék erről pár gondolatot.

Már korábban is megvolt az érdeklődés az élmények megörökítése iránt. Történelemmel kezdődött – mi mással is kezdődhetne nálam – a krónikaírókkal.

Többségük olyan ember volt, aki saját szemével látta a leírtakat. Vagy abban a korban élt, abban a közegben, és kortársak tetteit örökítette meg. Primer és szekunder forrás az ilyen a történelemtudomány besorolása szerint. Kolumbusz hajónaplója, Antonio Pigafetta útleírása, Froissart krónikája. Julius Caesar Gall háborúk-ja, vagy Anabasis Xenophóntól. Elképzeltem magam milyen lett volna, ha rajta vagyok azon a portugál hajók valamelyikén, amelyek elsőként juthattak el Japánba.

Na szóval, útleírások, krónikák már rég közel álltak hozzám. Egy-egy turistaútról, Művészetek Völgyéről, de akár több napos munkaügyben távollétről is készítettem magamnak útinaplót. Hogy emlékezzek a benyomásaimra, mit gondoltam miközben ott jártam. Röviden, amit nem lehet lefényképezni, videózni, más módon megörökíteni. Kis jegyzetfüzet erős gumival összefogva, egy jó toll melléje és gyakori elővétel, jegyzetelgetés, helyszín/óra/perc.

Némelyik ilyen füzetet magam készítettem, a receptje nagyon egyszerű. Végy egy tavalyi asztali/irodai naptárt. Jó éles késsel felezd el, majd negyedeld el, úgy hogy az összefogó spirált is elvágd. Majd ezeket a spirál-végeket hajtogasd be, és máris kész egy olyan kis jegyzetfüzet, aminek az egyik oldala üres… Értem én nem a legjobb találmány, elég fura, aláírom, de valahogy nem tudtam nézni, hogy a naptárak egyik fele mindig üres marad, ki akartam használni. Ha csak magunknak, családnak akarunk telefon mellé emlékeztetőt, jegyzetelni ahhoz ideális.

Aztán arra is rájöttem hamar, hogy ezt át is kell majd írnom, World-be, lehetőleg minél hamarabb. Mert az ilyen irkálás egyik fő jellemzője, hogy nem könnyen olvasható, ezért még akkor kell megpróbálni kisilabizálni mit is írtam tőmondatokban, rövidítve, amikor még felidézhető az emlék…

Úti jegyzetek már rég mentek, amikor is jött a gondolat, mindennapjaimról is kellene naplót vezetni. Igazából, egy, munkahelyen év végi ajándékként osztogatott határidőnapló adta meg a kezdőlökést. Nagyon nem olyan azért a munkánk, hogy ilyet használnunk kelljen, de köszöntük szépen mind. Ahogy nézegettem, az A5-ös oldalakat, egyszer csak jött az ihlet, igen, ez a tökéletes naplónak való. 

És elkezdődött 2017 februárjában. Na de, ezt is meg kellett tanulni, kitapasztalni hogyan jó, mi az ideális.

Nagyon fontos, hogy ha komolyan vesszük a dolgot, élmény és benyomás megörökítését, akkor az adott nap történéseit még aznap estig, vagy legkésőbb másnap reggel írjuk meg. Tapasztalat sajnos hogy ha több napot várok, kihagyok, akkor már kiesik egy csomó dolog, amit pedig biztos megírtam volna. Szóval, önfegyelem, rendszeresség.

És ami még nagyon fontos tapasztalat, gyakorlom újra a kézzel írást. Szinte hihetetlen tud lenni, hogy manapság szinte mindent már géppel írunk, kézzel legfeljebb aláírunk, mennyire ki tud esni a kezünkből a hosszabb szövegek leírása. És úgy megfogalmazni egy mondatot, hogy ha azt elírjuk, akkor nem kitörléssel hanem áthúzással lehet csak semmisé tenni.

A dátum, az ugye alap, év/hónap/nap. És hogy milyen nap, elégnek bizonyult csak a kezdőbetű, kivétel SZE szerda, SZO szombat. Szintén rövidítve a leggyakoribb ismerősök, helyszínek, pár betűsre. Akivel sokszor találkozik az ember, azt ne kelljen egy napra akár 4-5ször is leírni. Időjárás, hőmérséklet milyen reggel. Hány kiló vagyok éppen...

Kezdi ugye az ember a napját a keléssel.

Itt jöttem elsőként miért is jó megörökíteni gyorsan az emlékeket, konkrétan azt hogy mit is álmodtam. Ezt általában el szoktam felejteni már délre, de így, azon frissiben leírtam már több érdekes sztorit is a naplóba, ébredés után. És kicsit azt is elemezgettem mindjárt, hogyan kerülhettek elő a gondolataimból alvás közben. Mert amúgy tudatos álmodó vagyok, fordult már elő olyan, hogy nem tetszett amit álmodtam, és megszakítottam egy ébredéssel, az éjszaka közepén.

Aztán olyanok hogy mit reggeliztem, milyen volt az emésztés végterméke, hogy érzem magam keléskor. Ez utóbbiaknak akkor lett haszna, amikor néha belgyógyászati problémák merültek fel, és az orvosnak pontosan el tudtam mondani a tüneteket. Mi fájt hol és hogyan, mert ezeket a vizsgálat közben hirtelen felidézni nem könnyű, de ha le van írva, az sokat segített.

Reggeli után, de még munkába indulás előtt mindig szakítok időt egy kis 5-10 perces olvasásra. Segít, és kell, hogy másként kezdjem a taposómalmot. A könyv lehet valamilyen régi kedvenc, aminek már minden sorát ismeri az ember, de szereti a hangulatát, és erre van szüksége. Vagy valamilyen új szerzemény. Na ez utóbbiakat én beosztva szeretem olvasni, 15-30 oldalanként. El tudnám olvasni egy délután is, gyorsolvasó vagyok, 5-600 oldal leperegne. De azt vettem észre, hogy egy ilyen darálás után, már többször nem vagyok kíváncsi arra könyvre. Mintha kiégett volna az érdeklődésem a téma iránt. Vagy mintha egy ételből túl sokat ennék egyszerre, eltellek vele, és aztán már nem kívánnám, ilyen érzés. Ezért az új könyveket általában így szakaszolva beosztva olvasom, és többnyire reggel. Majd mindjárt meg is írom, az éppen aktuális szakaszról a véleményemet, hát érdekes hogy alakul is ez idővel.

Munkahelyi történések. Na itt kezdtem nagyon sajnálni, hogy nem már 10 éve kezdtem írni naplót. Hogy nem írtam meg korábban napi szinten a benyomásaimat. Vagy ha azt is leírom, még aznap amikor friss az emlék, hogy egy-egy helyzetben, szituációban ki mit mondott, utasított. És később ez visszaidézhető lett volna. Jó pár konfliktust, fúrást, keresztbetevést talán előbb vettem volna észre, másként kezeltem volna. De hát nem így történt hanem másként. Azért leírom most is hogy éreztem magam, hogy haladtam, mi az általános helyzet, és erről az én véleményem.

Politika, közélet. Ez az a téma amiről 10-15-20 éve sokat tudtam volna írni, mert volt mit. Manapság már nincs erről mit írni, így ez a téma teljesen kimarad.

Család, barátok, magánélet. Itt van nagy jelentősége annak, ha az ember háborítatlanul tudja kifejteni a véleményét. (Én például biztosra tudom, hogy nem olvassa el más a naplómat). Mert tudjuk, hogy kell, fontos a családi élet. De azt is tudjuk, hogy őket nem magunk választottuk, hanem kaptuk valakitől.. És ez azt jelenti, hogy nem mindig konfliktusmentes ez a családi élet... A véleményünket, benyomásainkat pedig nem mindig szerencsés megmondani az érintetteknek, mert a sértődés az a családban marad. De itt a napló, amiben meg lehet örökíteni ezeket, pontosan, ki mit mondott vagy tett. És az nekem hogyan esett. Barátokkal való találkozások, interakciók, hasonló mint a családnál.

Másik nagy haszna a naplóírásnak, kisgyerekek fejlődésének megörökítése. Nagyon aranyos és megható tud lenni a gyerekszáj rovat főleg ! Fiatal szülőknek ajánlom erősen a babanaplóval kezdeni. Csak 10 perc megírni egy oldalt, de megéri!

Szórakozás. Ez nálam döntően könyvek, filmek, sorozatok, amerikai-foci. Hogy egy-egy sorozat hogyan alakult, ennek megörökítése hasonló mint a szakaszos könyvolvasásé.

Ami az egyetlen nézett sportomat illeti, mindjárt a naplóírásom elején, a 2016-os Szuperkupa mérkőzésével kapcsolatban (amit 2017 februárban játszottak) történt egy érdekes helyzet.

Azok számára akik nem ismernék ezt, az amerikai-foci tiszta játékideje ugyan 60 perc, de ezt általában 3-4 órán át is játszhatják. A játéknak ugyanis az időkérések, csapatok fel és levonulása, a szabálytalanságok visszanézése, a sérültek ellátása mint része, a közvetítéseké is. Még akkor is ha már vágott felvételről megy, félidei szünet nélkül, nem ússza meg az ember 2,5 óra alatt. Na most ezt végignézni vasárnap este, hétfő hajnalban, azért embert próbáló feladat. Nem is nézem élőben, még ha saját csapatról is van szó hanem felvételről. És annyira nem vagyok fanatikus nagy drukker hogy ne tudnám egy-két napig kibírni az eredmény ismerete nélkül. Legfeljebb kerülöm a focioldalakat addig. Így két részletben, két nap alatt, első két negyed, második két negyed, szoktam ezeket megnézni.

Nos így történt 2017 februárjában is, amikor a Superbowl egyik résztvevője a New England Patriots volt. Mivel saját csapatom már rég kiesett, így automatikusan az ellenfélnek, az Atlanta Falconsnak drukkoltam. (bocs Pats rajongók, de ez van, elismerem a csapatotok teljesítményét, csak nem szeretem..) Naplóm szerint megnéztem az első két negyedet, és elégedetten írtam le hogy a Falcons 21-3-ra vezet, remekül játszik, a tőle meglepő módon igen szétesettnek tűnő Patriots ellen. Mert a Pats egy igen jó csapat ám, csak éppen sokan nem kedvelik. (hogyant és miértet egy korábbi könyvismertető írkálásomban olvashattok erről) Na szóval ez volt az első este benyomása. Második estéről fennmaradt bejegyzésem, a döbbenetről szólt… Ugyanis, a Patriots, elképesztő elszántsággal és tehetséggel, már az utolsó 18 percben járva, szerzett 25 (!) pontot, és egyet sem engedett a Falconsnak, kiegyenlített. Majd a hosszabbításban, megnyerte a Pats 34-28-ra, az ötödik Szuperkupáját is..

Na most ezt naplóban, személyes élményként megörökíteni, nem túlzok ha azt mondom, hogy egy ritka történelmi esemény volt.

És itt térnék rá az utolsó fontos naplóírással kapcsolatos élményre-felfedezésre.

A visszaolvasásra.

Visszaolvasáson pedig azt értem, hogy szakítok arra is időt (még ha nem is mindig) hogy visszaolvassam, mit tettem egy hónapja, három hónapja, egy éve ugyanezen a napon. Ez sem tart soká, alig tíz perc, ennyi beleférhet, hogy önmagunkkal foglalkozzunk, magunkat megismerjük. És nagyon tanulságos tud lenni, vagy inkább felkavaró. Mit terveztem munkahelyen, magánéletben mi kezdődött. Majd milyen véget értek ezek az álmok, tervek. Hogyan vélekedtem egy új sorozat, könyv kezdésekor majd amikor véget ért. Szembenézni egy korábbi önmagammal. Ez adja meg azt az érzést, hogy életünk nem csak napról-napra zajlik, éppen most. Hanem dolgok, történések következmények, összefüggő folyamata. Ezt segíti a naplóírás, szerintem, hogy ezt érzékeljük, ébredjünk tudatára ennek...

2019. október 5