Gyula szédülve támaszkodott a falnak. Az elmúlt 5 percben látta a nagy pesti árvizet és a Lánchíd építését …
- Meg... megkérdezné még egyszer ? Talán most fogékonyabb lettem..
- Persze, minden újjal így történik. Szóval, arra szeretném kérni, legyen az Magyar Időminisztérium utazó ügynöke.

Minden jog fenntartva. Az itt megjelenő karakterek, ötletek, történetek a saját szellemi munkám gyümölcsei, saját tulajdonom, felhasználni, egy esetleges valóban megvalósuló Magyar Időminisztériumban, csak az Én megkérdezésemmel, beleegyezésemmel lehetséges.. 

-Őőő hogy minek az ügynöke?

- A Magyar Időminisztériumnak. Régi egy hivatal, a legrégebbiek közé tartozunk.. Tudja, volt egy kazár származású rabbi – a kazárok egy része zsidó hitre tért még a Kaukázusban - akinek nemzetsége a magyar törzsekkel jött honfoglalni, és itt a budai hegyek oldalán telepedtek le eredetileg. Nos rabbi Ichaaz, kötött egy megállapodást I. Istvánnal, cserébe azért hogy tovább háborítatlanul itt élhessenek a városokban, felfedte előtte a titkot, hogy van a hegyek alatt egy barlangrendszer, amelyen keresztül csodás időkbe lehet eljutni.

- Háborítatlanul, mi?

- Nos igen, szégyen, de ez az alku aztán feledésbe merült, sajnos... Szóval a Minisztérium alapítása I. István idejében történt. Az első auditor tempus (1) egy bizonyos Bertus barát lett, egyike az első magyar szerzeteseknek. Kezdésnek mindjárt egy kápolnát épített a barlangrendszer bejárata felé, egy kis altemplommal… Aki oda lement az már ebben a különleges idő-térben volt.

- Az a faragott kőkapu a porta után?

- Igen ! Manapság már azon keresztül lehet belépni a Minisztérium valódi területére, tudja, volt egy átépítés, még a Millenium idején, amikor is ezeket a román és gótikus maradványokat is beépítettük, több helyre..

Gyula itt már mosolyogni is tudott.

-Gondolom, hagyománytiszteletből..

- Na meg takarékosságból.. A költségvetésünk elég szűkös és bujtatott, amit lehet újra felhasználunk, ameddig csak lehet.. Amúgy a kápolnát a török megszállás kezdetekor lebontották, és helyére egy füstölőt épített az akkori hivatal vezetője.. Zseni volt.. Elérte hogy a török ne akarja minaretnek vagy fürdőnek átalakítani, hanem nagy ívben elkerüljék inkább. Ráadásul fenséges sonkát és szalonnát is készítenek, ha akkor jár, kóstolja meg feltétlen. Na szóval, az altemplom volt a korabeli Minisztérium, a temporis officium (2). Itt már egy olyan időburokban voltak, ahol telik ugyan az idő, de érintetlen volt a külvilági idővonaltól, ami ott történt, az nem volt hatással idelent. Manapság ez már jobban kiépült, mint látta, itt van az én irodám, a vezetőké, titkárnőké, az étkezők, jelmeztárak, orvosi szobák. És persze az Archivum folyosói..

Gyula már egészen jó kedvre derült. Ez aztán a fejsérülés okozta kómás álmok legérdekesebbje !

- Had találgassak, fantasy ismereteim alapján, ezek a folyosók tele vannak a magyar történelem feljegyzéseivel igaz? Itt őrzik, és mivel, ahogy mondta hogy a valód időtől ez háborítatlan, ha kint változik valami, azt innen hozzák helyre?

Martin igazgató elégedett arccal fordult feléje.

- Pontosan Gyula, remek a logikája, mindjárt megértette a lényeget, gratulálok! - majd kis vicsor jelent meg arcán - Azért pontosítanom kell,  a magyar történelem Archivuma csak a fele helyet foglalja el. A másik fele a könyvelésé.. Munkaszerződések, beosztások, túlóraívek, költségtérítés, betegszabadságok, jelentések. Gondolja csak el, ezeregyszáz év… Na mindegy..

Közben mentek a Kapuk Folyosóján visszafelé.

- Szóval, volt ez az altemplom-előtér, mondjuk így, és egy hasadékon át, kötélhágcsón kellett lemászni, abba a barlangfolyosóba és ott voltak oldalt repedések, azon keresztül lehetett a kívánt korba jutni. Rém veszélyes volt már csak bejönni is, sok volt a munkahelyi baleset miatti betegszabadságolások száma. Ezért aztán, II. Géza idejében, az eredetileg Selmeczre telepítendő német bányászokat, Times ispán, hogy így mondjam, kölcsönvette. És velük építette ki a Minisztérium helyiségeit, a Kútlépcsőt és faragtatta szabályosra a Kapuk Folyosóját. Akkor kapta ezt a nevet, az ajtókat is akkor alakították ki. Szerencsére elég vízszintes egy barlangfolyosó volt, nem kellett sokat a szintekkel bajlódni, csak sokat kanyarogni, meg keresztezni.... a jóemberek nem tudták mit építenek, de jól megépítették.

(1) Időellenőr.

(2) Időhivatal.

- Ha már a kapuk. Észrevettem valamit.. benéztünk 1838-ba, 1842-be, igaz? A kapukon csak két kopogtató volt. Maga mind a két ajtó, mindkét kopogtatóján koppantott. Ez a hónap és a nap akart lenni, hogy hová érkezzünk, igaz? A kapukon ezenkívül két és háromjegyű számok vannak. Az évek viszont nem ennek a sorrendjében következnek, mert 1838 után nem csak 3 ajtót hagytunk ki 1842-ig, egy teljesen más szakaszra mentünk át..

- Megint dicsérem a remek logikáját Gyula, valóban a hónap és a nap a két kopogtató érdeme. Az év viszont.. hogy éppen melyik ajtó mögött melyik év van ? A Minisztérium vezetőinél van egy kis kódfüzet, mi tudjuk pontosan megmondani, melyik év melyik ajtó mögött nyílik.

- Csak a vezetőknek de nem az járőröknek? Pedig nekik lenne leginkább szükségük erre?

Martin feszengett kissé.

- Biztonsági okokból.. Emberek vagyunk mind.. Na szóval, a Kapuk másik fele nyílik a múltba, földrajzilag nem pont ugyanitt. Csak alig fele van a Budai és Visegrádi hegység, vagy a Pilis területén. Mára gondosan álcázva, védve persze…. Mi van még? Ostromok alatt általában zárva vagyunk, bár akkor is figyelünk, főleg akkor. A Milleniumi felújításról már beszéltem, a Kisföldalatti munkásai lettek eltérítve megint csak. Az utolsó nagy átépítés az 1954-ben volt, és gondolom kitalálta, megint csak a metrónak volt köze hozzá. Az akkori igazgató addig kavarta titokban a Pártban és bizottságokban a szálakat, míg a már leállításra ítélt valódi metró munkásai még dolgozgattak egy kicsit itt Budán is. Vezetékezések, kábelcsatornák, ilyesmik. Ők sem tudták mit csinálnak, és titoktartásra is kötelezték őket, de amilyen az emberi természet, csak pletykáltak utólag. Innen származik pár városi legenda holmi atombunkerekről, meg titkos pártvonatokról. A 4-es metró építésekor is felmerült az ötlet, a felújításra, de maga is tudja miért, nem győztük kivárni. 

Gyula mosolygott, ez ám az utazás a koponyája körül !

- És a jövőbe melyik kapu nyílik?

- A jövőbe, ezt hogy érti?

- Hát úgy ahogy mondtam, a XXII század és a többiek? Lottószámok, focieredmények, hogy előre megtudjuk és erre fogadjunk a múltban, tudja?

Martin döbbenten meredt rá.

- Atyavilág... Gyula, nincs ilyen kapu… Most ahol vagyunk, amikor vagyunk, ez az Idő legvégső pontja jelenleg… 2019 március 21 van, 9 óra és 30 perc… Kint is és a Minisztériumban is. Amivel viccelődik pedig, na azt hívjuk mi Időtörésnek, és ezt akadályozzák meg a Minisztérium alkalmazottai szüntelen..

Oda volt a kedélyes hangulat egyszerre.

- Bocsánat nem akartam tiszteletlen lenni, csak.. ez annyira fantasztikus...

- Ó, értem tudja.. Az újak mind a jövőről kérdeznek szinte elsőként. Azon döbbentem le, hogy a többség a jövő történelemről érdeklődik, maga talán az első akinek nyeremények jutottak eszébe..

Még kínosabb lett a hangulat.

- Még egyszer elnézést.. Tudja, az életrajzomból kimaradt hogy néha ilyen megjegyzéseim vannak… Ha őszinte akarok lenni, a gúny és irónia az ami még valamennyire összetart..

- Elfogadva, elfogadva, és kiegészítem.

Némán mentek tovább. Közben több régi ruhás alakkal találkoztak, mind barátságosan biccentve üdvözölték egymást az Igazgatóval.

- Ők lennének tehát a Minisztérium dolgozói?

- Á igen, a munkatársak !

Láthatóan Martin is örült, hogy az előbbi kínos jelenetnek véget vethettek

– Na akkor róluk is pár mondat. Gyakorlatilag az ezeregyszáz év bármelyikéből jöhetnek, és dolgoznak folyamatosan. Kivétel a mindenkori igazgató, ő mindig az adott kornak embere. Neki a külvilági hatóságokkal is kell tartania a kapcsolatot ugyanis. Van pár száz könyvelőnk, meg hasonlók.. már említettem, miért… Aztán a többség, több ezren a korabeli megfigyelők, így mondjuk. Olyanok aki valamilyen fontos beosztásban vannak, de háttérben, és ők tartják szemmel a korukat. Néha beugranak persze ide jelentést tenni, fizetést felvenni, meg egy jó kávéra, de ők szinte állandóan a saját korukban élnek. És van néhány tucat utazó ügynök, akik akkor lépnek akcióba ha valami változik, vagy változás fenyeget… Ők is jöhetnek bármikorból, de ők mehetnek is bármikorba. Tudja, minden korban vannak olyan férfiak és nők, akik kiemelkedően tehetségesek és elkötelezettek. De mégsem olyan pozícióban dolgoznak ahol reflektorfényben vannak állandóan. Ki ezért ki azért…. Magát is ilyen utazó ügynöknek szeretnénk látni, Gyula.

Közben felmentek a Kútlépcsőn, vissza a Minisztériumi folyosókra.

-Nos Gyula, rögtönzött idegenvezetői sétánk ezzel véget ért, amit lehet elmondtam magának, hová vezessem innen? Vissza a főkapuhoz, ahol elköszönünk egymástól, vagy vissza az irodámba, ahol bemutatom az új munkatársainak? Most maga dönt...

2019. október 10