Nem mindennapi ismertető lesz, mert az aktuális Különszámba bekerült egy, minden eddigieknél részletesebben, és mélyebben magyar vonatkozású francia-belga képregény is. A 71-es szám, és a őszi Kockás Különszám egyéb sorozatai mellett erről fogok most részletesebben is irkálni, de csak a poszt legvégén, kerülendő a spoilerezést. Valamint irkálok az angolszász-kultúrális dominanciáról.
Kezdjük az aprókkal.
Sokak régi kedvencei Smith és Wesson, vadnyugati cowboyok szekereznek be újra a Kockás Különszám lapjaira. A western-nosztalgia vonalat erősíti még Kid Lucky egy újabb kis kalandja a 71-es hátoldalán. Gai-Luron is unatkozik vagy két oldalt, ugyanitt.
Herkules a hős kapott pár oldalt mindkét számban, ellenfelei a szokásosak, lelkesedése, ravaszsága töretlen.
Szintén mindkét számba bekerült egy Marci névre magyarított kisiskolás kisfiú kalandjai, akinek egy GyereKockásban, KisKockásban lenne helye inkább, háborús, emberhalálos történetek mellett kevésbé.
Folytatván a közepesekkel.
Iznogoud nagyvezír tovább ármánykodik, jutott belőle is mindkét részbe.
Rahan a tűzhajú bőrgatyás is megküzd a felvilágosodás nevében, az őskori, tudatlanságot és babonát kihasználókkal szemben.
Új kedvencem Mindig Győző is szerepet kapott mindkét számban.
Campbelléknek ma csak 10 oldal jutott, de jó oldalak. Van benne visszaemlékezés a múltra, tervek a jövőre. És a végén egy nagyon vicces-durva menekülés a cápák elől, amin jót nevettem, olyan jó gonosz trükk volt…
Ferenc Ferdinánd és felesége története a jól ismert szomorú véget érte. Tudni lehetett már erről sok mindent, és nem a kertész volt a gyilkos. Érdekes egy képregény ez. Bemutatja szépen a trónörökös mozgásterét az utolsó heteiben, és a sok más erőt akik a bukásáért imádkoztak, és a háborúellenes Ferenc Ferdinánd eltűnését ünnepelték, hogy végre ! Manapság mindenki másként emlékezik vissza, és tartjuk úgy hogy áldozatok voltunk. Nos erre azt mondom, hogy ne csak 1920 után tekintsenek vissza hanem menjenek el egészen 1914-ig.
Kockás Magazin 71-es száma.
Javaslom mindjárt a a Nagy Háború blogot, ahol szépen, rendszeresen jelennek meg korabeli írások, naplók. Épp a napokban indult útjára egy magyar , közös hadseregbeli hivatásos katonaorvos naplójának közlése, aki épp Bosznia-Hercegovinában állomásozott 1914 júniusában. Naplójának első és második része igencsak megrázó és mellbevágó, ahogy a doktor úr köszönti a hadüzenetet….
És akkor az újdonságok.
Az őszi Kockás Különszám nagy részét foglalja el a Lester Cockney sorozat teljes hatodik albuma. Ez az amely az 1846-os Magyarországon játszódik teljesen, pár történelmi személyiségünk is részt vesz kalandjaiban. A magyar vonatkozásokat tovább nem itt akarom elemezni, hanem irkálásom legvégén, hatalmas figyelmeztetések után, elég sok lesz benne ugyanis a spoiler és konkrétum.
Itt csak annyit írnék, az összesen 11 részes sorozat az 1830-40es években zajlik, főhőse egy ír fickó, Lester Cockney, aki előbb harcol brit katonaként afgánok ellen, majd végigjárja Indiát, Egyiptomot, Kelet-Európát és Észak-Amerikát. Állandó társként egy pandzsábi indus lány, Taranna lesz kísérője. A két főszereplő amúgy nem túl szimpatikus, Lester elég öntelt okostojás, Taranna pedig túl heves és kissé beképzelt. De azért szívesen látnám még valamelyik kalandjukat, mert szépen megrajzolt, látványos akciós, mozgalmas történet az amit most megismerhettünk.
Mondjuk az is egy érdekes dolog hogy sír-rí a világ az angolszász kulturális dominancia miatt. De mégis az újraindult Kockásban megismert francia-belga képregényekben, sok részes siker- sorozatokban hemzsegnek az angolszász hősök, témák. A vadnyugati Blueberry, a viktoriánus Green Manor, hidegháborús-kémes Clifton ezredes, az északi viking Thorgal, az karibi kalózos Campbellék, most meg a brit-ír kalandor Lester Cockney. Nem holmi jajongás-vagy fölényeskedés miatt írom ezt, és szívesen látom a fentieket is, és a frankofon Natacha-t, Mindig Győzőt, Spirou-t, Valerianés Laurienne-t, Kevin a kölyköt is. Szóval, lehet ezen az angolszász-dominancia dolgon jajongani vagy dacosan elzárkózni. Vagy lehet ügyesen és okosan meglovagolni is.
És ha már az aktuális világtrendek és divatok meglovagolása került szóba, jöjjön a következő újdonság a Yoko Tsuno.
Mármint nekünk újdonság, 1972-ben indult útjára a képregénysorozat, 29. albumnál tart és még nem látni a végét. Főhőse egy japán elektromérnök lány, aki jól közelharcol, búvárkodik, és repülő eszközöket is vezet, mindezt 20 éves korára. Van néhány európai segítőtársa is, állandó szereplők többnyire. Kalandjainak helyszínei főleg Európa, és Távol-Kelet, főleg olyan jellegűek, amelyekben valami technikai, tudományos, úrhajós probléma, vagy vészhelyzet keletkezik. Érthető a témaválasztás, ekkoriban Japán kezdett lenni az új csúcstechnikák, robotizáció élenjárója lenni, ezt a hullámot, érdeklődést lovagolták meg az alkotók.
Kockás Magazin 71-es száma.
Nekem kissé gyerekesek a a karakterek rajzai, a mozgásuk is sutának, nem hihetőnek tűnik főleg ha mozgalmas a jelenet. De a stabil hátterek, azok nagyon szépen ki vannak dolgozva, a 71-es Kockásba bekerült rész például egy középkori alapú német kisváros utcáin, várfalain zajlik, a 1970-es években, hát gyönyörű.
Na és akkor most értünk el a Lester Cockney részletes elemzéséhez, véleményezéséhez.
Kiderítettem pár igen érdekes és kellemes dolgot.
Innentől el kell meséljek pár egész konkrét történést.
Szóval, csak az görgessen még lejjebb aki nem tart a spoilerektől, vagy már olvasta az aktuális számot.
Én szóltam.
Szóval, kezdjük azzal hogy a sokkötetes sorozatnak a hatodik kötete az amely a "Dunai összeesküvők" címet kapta, és erősen magyar témájú. De nem ez volt az első magyar szál, nem ám. Lester harmadik könyve már azzal a címmel büszkélkedhet „ Egy magyar nő Pandzsábban” / Une Hongroise au Pendjab . Amennyire a francia Wikipedia oldal lefordítható volt, ez a hazánk lánya egy Ilona von Horvath-Palfy nevű nemeskisasszony, aki világot indult látni, szülei akarata ellenére. Valahogy összetalálkozik Lesterrel és Tarannával, és együtt indulnak kalandozni meg hazafelé. Konkrétan a negyedik album címe, „ Vissza akarok menni Pécsre” / Je veux retourner à Pecs! .Az ötödiknek pedig Dalmácia királya / Le Roi des Dalmates . Szóval magyar vonatkozásból jócskán kijutott a 11 kötetből 3 vagy 4.
Azt nem sikerült kiderítenem hogy mi az oka ennek az erős magyar vonalnak az alkotó részéről.
Ami megismerhető róla, Franz Dapiernek hívták, és sajnos hamar, 54 évesen halt meg 2003-ban. Nos Franz munkája munkája nagy tiszteletet érdemel, sok tekintetben alaposan utána járt Magyarországnak
Kezdve mindjárt a városokkal és viselettel. Az 52. és 53. Kockás Magazinban megjelenő Freddy Lombard kapcsán már megállapítottam, hogy nem nagyon lehet felismerni az 50-es évek Magyarországát és alapvető tévedések vannak benne, inkább csak elnagyolt háttér a város.
Kockás Magazin 71-es száma.
Dapier művében azonban Pécs vagy Pest városképe, magyar falvak a Duna mentén vagy a Pilvax kávéház belseje mind arról tanúskodik hogy korabeli rajzok alapján rajzolta őket. Hasonló a helyzet a népviselettel is. Apró eltérés, a történetben komoly szerepet játszó cigánykaraván nem amolyan ponyvás kocsin utaznak, hanem inkább az ír travellerek félköríves, fából készült lakókocsijain.
Kockás Magazin 71-es száma.
Hőseink dalmáciai kalandjuk után Pécs felé indulnak, előbb leadják az enyhén gőgös von Horvath-Palfy grófnak lányát, (akik valahogy nem örülnek egymásnak). Útjuk közben Lester leminősíti a magyar gulyáslevest, Taranna berág azon hogy a magyarok cigánylánynak nézik és ezért kiközösítik, belekeverednek egy összeesküvésbe és meghal pár osztrák is. Így hirtelen menekülniük kell Szekszárdon át Pest felé. Segítségükre pedig nem más siet mint maga Liszt Ferenc a zongoravirtuóz, akinek minden szállásán van az ágyában mindig más rajongónő. Hogy kerülhetett ide Liszt Ferenc? Nos ez is Franz alaposságát dicséri, ugyanis ünnepelt nőcsábászunk ekkoriban, 1846 nyara-ősze tájékán valóban erre járt, Erdély-Szekszárd-Pécs felé koncertezett !!
Kockás Magazin 71-es száma.
De nem ennyire pontos és összeszedett azért Franz remek munkájában. Vannak komoly tévedések.
Kezdve a nemesi és városi lakosság viseletével. Mint von Horvath-Palfy pécsi nemesi összeesküvői, mint Petőfi Sándor Pilvaxbeli városi forradalmár társasága nem úgy néz ki mint ahogy a korabeliek. Semmi díszes nemesi öltözék, díszkard, dolmány, csizma, bajusz vagy szakállak. Nem, ők úgy vannak öltöztetve mind az 1840-es évek francia vagy belga nemesei, városi forradalmárai, csupaszra borotvált, csak pofaszakállas arcok, zsakettek, köcsögkalapok. Petőfi az egyetlen hiteles, ő korabeli kép alapján azonosítható.
Apropó forradalom és közélet. Itt van a legnagyobb tévedés. A történet szerint már 1846-ban elkezdték szervezni, a pesti diákság vezetője Petőfi, (!) és a Magyar Függetlenségi Mozgalom vezetője Kossuth Lajos (!). Az ország pedig teljesen egy megszállt, minden önállóságától megfosztott (!) osztrák gyarmatnak van leírva. Be sem linkelek ide semmi hivatkozást, mert nagyon remélem mindenki emlékszik még iskolai tanulmányaiból, hogy ez azért nem így volt. Petőfink ekkoriban épp divatlapokba újságíró volt és Szendrey Júliáért epedezett, mint felkapott szépíró, és nem igazán állt rendelkezésére fegyveres konspirációs csoport. Kossuth is igen messze volt még 1849-es énjétől 1846-ban.
Kockás Magazin 71-es száma.
Legnagyobb tévedése viszont Petőfi halála, (akit amúgy a legnagyobb magyar költőnek nevez), akit valahol egy városi oszlopcsarnok előtt lőnek le, a történet szerint.
Franz a magyar forradalmárokat is hasonlóképp képzelte el mint saját országa történelmének alakjait, városban zajló polgári, értelmiségi, nemesi lázadókként. Mindez nem von le sokat a Dunai összeesküvők nagyszerűségéből, csak valahogy furcsa….
SPOILEREK VÉGE
De ennek ellenére nagyon jó szép történet. És bár Lester és Taranna nem a legszimpatikusabb főhősök, azért szívesen venném még ha kalandjaik megjelennének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése