Minden jog fenntartva. Az itt megírt karakterek, ötletek, történetek a saját szellemi munkám gyümölcsei, saját tulajdonom, felhasználni, egy esetleges valóban megvalósuló Magyar Időminisztériumban, csak az Én megkérdezésemmel, beleegyezésemmel lehetséges..
-Tanár úr, alaposan és sokat tudhatunk már a barokk kultúrát megismerő és azzal verselő nemesifjak történetéről. De semmit azon nemesasszonyokról, lelkésznékről, kik szintén versre, prózára adták magukat. Pedig voltak ilyenek jónéhányan, megtaláltam nevüket, de oktatva nincsenek az ő műveik. Miért nem kaphatnak ők is egy kis figyelmet, megbecsülést ?
-Köszönöm a kérdést, és meg is válaszolom mindjárt.. Ezek a nevezett asszonyszemélyek oly kevesen is voltak, és oly csekély értelműek, hogy műveik teljességgel jelentéktelennek minősíthetők… Az irodalom művészete alkotása valami magasztosnak, újnak, és erre csak férfiember képes. Persze nők is próbálkoznak ezzel, de jobban tennék ha nem ilyen erejüket és elméjüket meghaladó dologgal fárasztanák magukat.. És minket férfiakat is valami mással fárasztanának inkább. Ugye ért, megértett engem, kisasszony?…
Kitört a röhögés, ezért volt ma is ennyire tele az előadó. Hogy hallják ahogy Hollák megint parádésan kiosztja a kis libát.
Az előadást követően Várnagy Borbála kedvetlenül ült, az Egyetem kertjének egy kis padján. Általában is kedveszegett volt itt de ma különösen. Katasztrófa volt megint, nevetség tárgya ! Ebben a lelkiállapotában találta meg három gúnyolódó nyikhaj.
-Borbála kisasszony megértette hát a választ?
-Távozzanak, kérem..
- Az egyetemen mindenkinek megtanítanak ám mindent, amit neki tudnia kell, igaz?
-Miféle pimaszság ez, a jó modort megőrizni illene egy hölggyel szemben!
-Hát ha Borbála kisasszony egyetemre jár és férfidolgokat tanul, azt is viselje el hogy férfibeszéddel beszélünk vele. Ha már közibénk furakodta magát, igaz?
S nem tágítottak, sőt illetlen közel hajolva, egyikük Borbála arcába fújta büdös Virdzsinia szivarja füstjét, míg a két másik pernahajder nevetve figyelte.
- A kisasszony azt mondta, távozzanak...
A trió háta mögül jött a hang. Parancsoló, szigorú.. és női… Megfordulván ők mindjárt gúnyosan méltatlankodni kezdtek, de lendült valami és a szivar maradványai, dohány és parázsdarabkákként szóródtak szerte szét. Futásnak is eredtek a gyávák azonnal.
Borbála meglátta megmentőjét, hát lenyűgöző jelenség volt a dáma. Fényes vörös ruhába, és fekete bőrcsizmába öltözött nő állt előtte, szőke haján kacér kalap. Kezében a lovaglóostor, mellyel tenyerét csapdosta. De a leglenyűgözőbb a mosolya volt, széles, magabiztos. És ami legfurcsább, fogai hófehérek voltak, és hiánytalanok, pedig biztos elmúlt már harminc. Borbála maga is használta az modern találmányokat, a fogport és fogkefét, de ennyi idős nőnél már jó pár fognak hiányoznia kellett volna.
- Ezt a lovaglóostort nemes lovak fegyelmezéséhez készítették, három ilyen pimasz szamárcsikót megnevelni semmiség volt.
-Ön, hölgyem… kellemetlen helyzetből segített ki remekül !
- Nem tűröm a férfiak pimaszságát, sem leereszkedő atyáskodását.
- Ó, már értem, ön azoknak a londoni nőknek követője lehet, kikről olvastam már újságban. Akik kiállnak a nők választójogárét, és nem hátrálnak semmiképp!
A dáma tovább mosolygott, de már a szemeiben is derű csillant.
-Nem, nem vagyok szűfrazsett, itt Magyarországon ?.. Mások az én céljaim. Az elsőt megtaláltam, téged, találkozni akartam az első magyar egyetemre jutó nővel, Várnagy Borbálával.
Borbálát elöntötte a büszkeség ezeket hallva.
-Velem, asszonyom? Hát akkor megtalált.. De miért is keresett engemet, mit akar tőlem ?
-Megtudhatod hamarosan, de itt elég feltűnést keltettünk.. Van itt egy üres terem, menjünk be oda.
Boldogan követte megmentőjét a terembe. Az ajtón belépve azonban váratlan dolog történt. A dáma hirtelen megfordult és mosolyogva közel lépve megfogta a lány kezét, majd még váratlanabb, arcához is közel hajolva ajkán csókolta őt.
Borbála tűzvörösen hátrált az ajtóig.
-Már megbocsásson asszonyom... de ez…. ez mi... mi volt ez?..
A nő felnevetett, karba tett kézzel.
-Szerinted mi volt ?
-Már, izé úgy értem, persze hallottam erről híresztelést hogy izé egyes nők szerint a, khm, szerelemhez nem kell nekik férfi, hanem őőő, egy másik nő.. És hát ha ők, így érzik, akkor érezzék, nem vitatom, nem kritizálom ezt, őőő , de én soha életemben, nem így ..őöö nem így éreztem, és, és…
A dáma nevetve megálljt intett és tekintet még derűsebbé vállt.
-Elég, elég, Várnagy Borbála. Csak próbára tettelek, hogy reagálsz ha váratlan dolog történik veled. Nagyon váratlan… És ismeretlen… Nem rohantál el azonnal sikítva, ezt javadra írom. Nem ezért kerestelek téged. Bár, próbálkoznom szabad.. - fejezte be huncut mosollyal.
-Ha más miatt keresett hát, akkor mondja is el hogy miért!
-Rendben, rendben, Az első nő vagy Magyarországon, aki kiharcolta, hogy irodalmat és történelmet tanulni engedélyezzék egyetemen. Miért nem mentél tanítónőnek, hisz Zirzen Janka óta már rég lehetséges, oda nyugodtan járhatnál?
Borbála nagyot lélegzett, magához tért.
- Mert én egyetemen szeretnék tanítani, és kutatni, nőként, mint a híres Kurie Mária Párizsban. Hiszen biztos tudja hölgyem, milyen változó időket élünk! A világban csodás találmányok, új népboldogító ideológiák, a szellem remekművei születnek egyik percről a másikra. Jövőre új nagyszerű évszázad kezdődik, amely biztos ezekből fog profitálni ! És itt Magyarországon is ugyanez kezdődik végre, hosszú idő óta a legbékésebb, legnagyszerűbb korszak. Most volt a Millenium, első évezredünk végét méltón ünnepelhettük, és erősen, magabiztosan kezdjük a másodikat is! Egyre több és több dolgot tudunk meg a múltunkról is. Ebben akarok részt venni, hozzátenni, az irodalom, a történelem tudományában!
A lángoló honleányi szónoklatot a dáma némán hallgatta, tekintetében azonban nem derű, hanem némi sajnálkozás látszott, érthetetlen okból.
-Értem, értem, szóval ez az idea vezérelt mikor 3 éve ide jelentkeztél. És most hogy 3 év eltelt, hogyan látod. Hol látod magadat, Várnagy Borbálát, ennek a csodás új évszázadnak, mondjuk, az ötödik évében?
Kellemetlen, valóságba visszarántó kérdés volt ez. Mivel Borbála már sejtette maga is, hogy ha engedik is diplomázni, tanítani azt bizton nem engedik egy magyar egyetemen sem. S mi marad akkor neki? Anyja részéről hangoztak el finom utalások, hogy már ideje lenne teljesíteni gyermeki kötelességét és házasodni, unokákat szülni. Várnagy Albert sem mondta ki ezt udvariasan, de előre sejthető volt, hogy egyetlen lánya egyetemi bolondériáját csak annak elvégzéséig fogja támogatni. Amint annak vége, bizony elő fog kerülni komolyan és nyíltan a családalapítás témája. Egy gazdag és csinos lánynak pedig akad bőven megfelelő kérője, még ha már 20 éves vénlány is. Csakhogy Borbálának már kiskorától a magyar történelem és irodalom hősei és nagyjai voltak a kérői, más férfiakat el sem tudott képzelni maga mellett.
Így a válasz is könnyekkel együtt tört elő.
-Nem tudom asszonyom, igazán nem tudom…
A dáma fürkészve nézte őt, majd egy kis téglalap alakú, fekete tükröt vett elő, s azt nézte. Majd megszólalt, mintha idézne valahonnan.
- Születtél 1879 december 8.-án, Pesten, anyád Kövess Vilma polgárnő, jogászcsaládból, apád Várnagy Albert gyarmatárú-nagykereskedő, régi és nagy múltú családi céget vezet. A pesti Várnagy család, hm? Mióta is?- kérdezte kötekedő mosollyal. Borbála dühösen toppantott.
-Épp elég ideje hogy már a dédapámat is pesti, s magyar földbe temessék!
-Jól van, jól van, így tudom én is… szóval gazdag pesti katolikus polgárleányként nevelkedtél, igen hazafias szellemben, igaz? Betéve tudod Petőfit és Csokonait, ismered Balassa Bálint életét töviröl hegyire, és az összes szabadságharcok történetét. Megvan neked Jókai összes kötete és Arany Jánosé is, az írók által dedikálva, mindez 14 éves korodig. Aztán, jött a Millénium, és az arra való felkészülés. Szavaltál mindenhol, koszorúzáson, zászlófelvonáson, Erzsébet királyné köszöntésén. És lelkesülésedben, elhatároztad, hogy egyetemen is tanulni akarsz. Kellett az Egyetemnek a felvételedhez atyád engedélye, de főleg pénzbeli adománya, igaz..? Ha valaki elolvassa dolgozataidat, és összehasonlítja az osztályelsőkével, azt látná hogy te is közéjük tartozol. Mind a lexikális tudásban, mint a megállapításokban kimagaslóan jó. Beszélsz, írsz és olvasol németül..már kiskorod óta… Valamint latinul is, mind a klasszikust, mint a középkorit jól ismered. Ám mégis, vagy pont ezért, a bizonyítványodban „épphogy megfelelt”-et írnak összes érdemjegynek, ez szerint az utolsók közt vagy. S mindez már 3 éve tart… És nem tudod hogy hova, merre.
Hogy honnan tudta mindezt, rejtély volt. De Borbála túl volt már néhány megdöbbenésen.
-Mindezt én is tudom magamról asszonyom, főleg az utolsót. De azt sem tudom még hogy miért is keresett engem, mert nem azért hogy életem történetét velem ismertesse !
- Nos ami miatt kerestelek, az hogy meghívjalak, állj közénk. Egy magyar titkos társaságba, ahol tudásod és képességeidet megfelelően használhatnád.
Borbála meglepődve állt, némileg aggódva.
- De miféle egy társaság ez ? Remélem nem olyanba próbál beléptetni, mint akik tavaly szegény Erzsébet királynét…
-Ó, nem dehogy is, nem az anarchisták társasága vagyunk, megnyugtatlak.. és nem is Szapphó költőnő követőié – tette hozzá kaján mosollyal. - Egy olyan társaság, amely a magyar történelmet hivatott felügyelni, mindenhol és mindenkor. Amit ígérni tudok neked, az az hogy nő létedre, de tudásod alapján, mindjárt vezetői posztod lesz ebben társaságban. Irányíthatsz, dönthetsz, férfiak fognak engedelmeskedni neked, de a döntéseid következményéért tiéd lesz a felelősség.
- Ez valóban a megvalósult álmom !
- Még mielőtt végleg igent mondanál, azt is tudd meg, nem beszélhetsz erről senkinek, szüleidnek sem. Csak a társaság tagjaival beszélhetsz annak dolgairól. De a legsúlyosabbat is tudnod kell. Minden kapott dolognak ára van és minden döntésnek következménye, bármit is higgyenek ebben az országban.. Sok dolgot fogsz megismerni a magyar történelemről, amit sokan nem tudhatnak. Lesznek köztük csodásak, lesznek lelkesítők, de lesz olyan is, amibe beleremeg majd a hited, és azt kívánod bár ne tudtad volna meg.. Nos így vállalod a társaságot, Várnagy Borbála?
2019. szeptember 1
2019. szeptember 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése