Magyar Időminisztérium – Első fejezet. - 1708 augusztus 10. - Csejkőy Márton.

 A nyitrai tömlöc szalmája büdös volt, nedves és patkányokkal teli. De a rajta kuporgó, bilincsbe vert férfit nem ez kínozta igazán. Hanem az elötte álló gőgös nagyúr arca és szavai.

- Szóval ezt tanítják a külországok hadaiban, hogy egy strázsamester is parancsolhat a brigadérosa ellenében...

Minden jog fenntartva. Az itt megírt karakterek, ötletek, történetek a saját szellemi munkám gyümölcsei, saját tulajdonom, felhasználni, egy esetleges valóban megvalósuló Magyar Időminisztériumban, csak az Én megkérdezésemmel, beleegyezésemmel lehetséges..

- Generális uram !

- Mondhat véleményt a hadak állapotáról a Fejedelem ellenében..

- Bercsényi uram, hallgasson meg!

- S lehet fugam inertia,¹ és áruló !

- Nem ! Sem egyik sem másik nem vagyok ! Nem vagyok áruló !

- S ez a szerencséd, hogy árulásod bizonyítékát sehol nem leltük. Így csak gyávaságért leled halálodat.. S igen könnyen, fővesztéssel. Egy vesztett csatáért és a Fejedelem életének veszélyeztetéséért én kerékbe törnélek, s felnégyelnélek..

- A fenséges Fejedelem, él, s jól van?

-Megsebesült ugyan, de él, de ez sem neked köszönhető, Derezsnyei Márton, hanem az én fiamnak, Lászlónak.. De elég ebből, az ítéletet kimondták és végre fogják hajtani.. Én most távozom, a hadak elvonulnak. Téged pedig jövendő özvegyed is látni akar, ezt a kegyet még megkapod.

S az indulatos nagyúr távozott.

1Gyáva menekülő (latin)

Helyére a tömlöcajtóban egy bő köpönyegbe burkolózott asszony lépett. Köpönyege sem tudta elrejteni azonban domborodó hasát, a félhomály sem rejthette el arcán a könnyeket.

-Márton…

-Magda…

-Márton, én Mártonom… Hát így láthatlak csak viszont, szerelmem….

-De legalább láthatjuk még egymást, utoljára, galambom.

Az ölelések nehezek voltak a kéz bilincsei miatt. De az asszony duzzadó hasát óvatos kézzel simogatta meg a férfi.

-Azt bánom igazán, hogy őt már nem láthatom soha… Fiú lesz vajon? Vagy leánygyermek..

- Jajj Istenem, bár veled halnék.…

-Hallgass Magdám ! Én meghalok ugyan, de neked, nektek élnetek kell! Indulj mielőbb Sztropkóra, Ocskay uram birtokára. Mindig hű emberi voltunk családjának, védelmébe vesz, és Rákóczit nem hagyja el soha az ő Villáma. S ha véget érnek a harcok, eridjetek Budára. Ott van a ház, amely apai örökségem, és az én hagyatékom rád és gyermekemre…

-Márton…

-Ezt legalább nem vették el a latrok, ez igaztalan perben, csak fővesztésre ítéltek, s nem jószágvesztésre. Esküdj hogy így teszel Magdám, és én nyugodt szívvel megyek a vesztőhelyre s a Mennyek Ura elé..

-Márton..

-Esküdj!

-Esküszöm…

-Köszönöm neked ezt, és szerelmedet Magdám.. Most menj, menj kérlek. Szeretnék felkészülni..

Az asszony elment zokogva.

Másnap, hajnalhasadáskor egy komor fekete csuhába öltözött barát lépett a tömlöcbe. Derezsnyey mogorván nézegette. Vallásos élet ide, hit oda, tapasztalatból nem kedvelte az Úr földi képviselőit. Nem lehet jezsuita, azok mind jól öltözöttek, előkelők. Kapucinus sem lehet, azok a császárvárosban élnek. Bencések ide, hadak útjába nem jönnek.

-Ha gyóntatni akar atyám, már meggyóntam nemrég, s azóta itt a tömlöcben nem követhettem el bűnt, mit most feloldozhatna.

A fekete barát komoran elmosolyodott. Hosszú sovány arca volt, kemény tekintete mindentudó.

- S mit gondolna arról, strázsamester uram, ha nem meggyónandó bűneiről, hanem igaz tetteiről kérdezném? Kezdve mindjárt a trencséni csatával?

- Meglepődnék atyám, mert amit ott tettem, azt mindenki gyávaságnak nevezi, kivéve Magdámat. De ő asszonyszemély, a harchoz, férfidolgokhoz nem ért.

-Azért csak mondja el kegyelmed, mit miért is tett, meghallgatom jó szívvel. A pöriratban az áll, hogy Derezsnyey strázsamester vette rá, gyávaságból Ebreczky brigadérost, hogy mégse támadjanak a halastó gátján át… S így fulladt kudarcba a jobbszárnyon Pekry Lőrinc támadása, így bomlott fel a kuruc derékhad is.

- Nem gyávaság volt az! Rendben, kegyelmed lehet az utolsó, a hóhér előtt, elmesélem. Keskeny volt az a gát, s láttam, ha nem járna sikerrel a támadás, nem lenne hol visszavonulni. Mert nem csak előre lehet ám, kijöhet rosszul is a lépés. S akkor okos hadvezér menekíti a seregét a következő csatáig.. Ez nem volt a generális urak fejében, csak a rohamra rohamra ! S ezt mondtam el Ebrecky uramnak, aki félreértett és visszavonulást vezényelt.. De tudja mit barát uram ! Nem ez az igazi keserűségem, és nem is ez miatt ítéltek végül el. Kimondtam kereken, hiba sőt bűn volt eleve a csatavállalás. Heister és Pálffy gyakorlott serege ellen. !

-Úgy ?

-Úgy ! Mezei lovas portyázók, hajdú talpasok, akik alig szoktak fegyelmet, regulát, nem lehet velük döntő csatát nyerni! Így van ez külhonban is, és kimondtam ezt itthon is. De a csatát a Fejedelem akarta és a drága pénzen felszerelt serege vívta meg. És ezért a vereségért nem lehet más a hibás, mint egy strázsamester, ki ellentmondott a csatában is, és utána is.. Hallgasd meg gyónásom.. Nagyon tisztelem Fejedelem urunkat a kiállásáért, első szavára jöttem, és álltam a zászlaja alá. De teltek az évek, és felfedeztem, sokan vannak az oldalán kik nem ilyen magasztos jellemek, akik félrevezetik áskálódásból, haszonlesésből, tudatlanságból… Bizony, kiábrándultam a hangzatos hazafias szólamokból, látván az igazi oldalukat is. Ha Magdám, és gyermekem nem lenne, bizony még megkönnyebbülten is halnék..

A barát közben egy kis, fekete, szögletes tükörfélét nézegetett kezében, és hallgatott. De nem döbbenten, inkább úgy, mint aki pontosan azt hallotta amit hallani akart.

--Született 1673ban a Léva melletti Derezsnyén, apja Derezsnyey András, kisnemes, Európát járt császári és végvári katona, anyja neve Anna, szolgáló. Apja részt vett Buda visszafoglalásában, kitüntették, zsákmányt szerzett, majd meghalt Belgrád ostrománál 1688-ban. Ekkor Nyitrán tanul, de apja hősi legendáján fellelkesedve beáll a császári seregbe, 15 évesen. Harcol a pfalzi háborúban a Rajna mentén, és Itáliában. Majd 1700-ban beáll Erős Ágost lengyel király seregébe, és a svédek ellen harcol Litvániában. Annak 1703-as veresége után tér haza és áll azonnal Rákóczi fejedelem zászlaja alá. Ír, olvas és beszél németül, latinul, lengyelül, van egy háza Budán, felesége Verbói Magda, hat hónapos terhes.

-Szokatlan stílusú egy bibliográfia, de igen, én vagyok akinek egész életét most felsorolta, egészen halálomig..

A barát tapsolt egyet. Majd még egyet. Nyílt a cellaajtó, s a börtönőr – tagbaszakadt, gonosz s butaképű - lépett be rajta . Két erős karjával, egy megbilincselt s felpeckelt szájú rabot hurcolt, ki még nála is galádabbnak nézett ki. Ledobta a szalmára, majd távozott.

- S mit gondolna arról, strázsamester uram, ha ma délben kivégeznének egy Derezsnyey Márton nevű rabot, kegyelmed pedig más nevet választva állnál újra szolgálatba?

Derezsnyey kezdte sejteni, mi célt is szolgálhat a megbilincselt lator. Látszott jól bűnös ábrázatán, hogy akárki is légyen, ő száz halálra is rászolgált.

- S mégis milyen szolgálatra próbál rávenni kegyelmed… Lengyelre vagy oroszra talán? Vagy még távolabb, a franciák vagy spanyolok királyának?

- Sem egyik, sem másik Maradnál Magyarhon igazi védelmében, egy olyan titkos kancellária ágenseként, amit nem fertőztek meg a hazai haszonlesők. Figyelmeztetlek, sok csodás és, sok rémítő dolgot láthatsz-halhatsz, lelked is megrendülhet bele. De egyet nem tehetsz, nem nem tagadhatod meg az kancellária törvényeit, s vezetőid parancsait ! Adod e vitézi szavadat, és esküd, Csejkőy Márton ?

2019. augusztus 18.