Kivételesen nem egy régi több évtizedes kedvenc kerül ma terítékre, hanem egy nagyon is új, alig egy hónapos kiadású könyv. Jelen poszt élesítése előtt körülnéztem a magyar neten, amerikaifocis blogokon, oldalakon, de meglepő módon még nem találtam sehol hogy említették volna. Mindössze egy bloggert találtam aki írt még eddig személyest a könyvről, úgyhogy az enyém lesz a második!
Szeretek általában sikertörténeteket megismerni, de főleg azt ami a háttérben, a színfalak mögött zajlott, hogyan működik a szerkezet, hogyan, mi alapján hozzák a döntéseket. A könyvkiadó, könyváruházak ismertető mind-mind azzal kecsegtettek, hogy műhelytitkok feltárása, nem hallott részletek, és mellékszereplők visszaemlékezései. Elolvasva ugyan a könyvtől nem azt kaptam amit vártam, de amit kaptam azzal nagyon elégedett vagyok. (a tovább után részletesebb könyvismertető, miről is szól ez valójában)
Nagy titkok nem derülhettek ki. Belichick játékosok kiválasztásának, megfizetésének, játékban alkalmazásának módszerei már régtől ismertek (hogy mennyire és milyen régen arról majd teszek említést később). A nem hallott részletek legfeljebb annak nem hallottak aki nem követte részletesen az angol nyelvterületen megjelent számtalan interjút, cikket az elmúlt 17 évben Pats ügyekben. Na jó, ez az állítás/reklámszöveg a magyar nyelvterületen még elfogadható. A mellékszereplőknek nevezettek visszaemlékezései sem nagyon eget rengetőek, tulajdonképpen, a korabeli nyilatkozataikból kiemelt részletek vannak a könyvben.
Mert ez nem egy interjúkötet, nem egy tényfeltáró/leleplező könyv. Ez az elmúlt 17 év jól összeszedett krónikája, középpontban Belichickkel és Bradyvel. Ráadásul egy pozitívan - de azért nem végtelenül - elfogult író könyve, aki Pats rajongó már rég.
Kezdjük mindjárt azzal, ez bizony a két állócsillagról BBről és TBről szól, valamint más edzőkhöz, kiemelt játékosokhoz, médiához illetve tulajdonosokhoz fűző viszonyaikról. Ha valaki edzésmódszerekről vagy öltözői politikáról szeretne hallani, belülről és alulnézetből, ezekről Meskó Zoli és Nate Jackson könyve sokkal többet elmond.
Mivel Holley könyve krónika, jól elkülöníthetők a történet szakaszai. Hogy kezdte el BB működését a Patsnál (és hogy távozott viharosan a Jetstől). Hogyan kezdett TB Patsnél, hogyan vette át a kezdő QB helyét elődjétől. A rajongó visszatekintése szerint „ az alábecsültek megmutatják” -féle elszántság hozott nekik 3 SB győzelmet 4 év alatt. És nem csak nekik, hanem más New England-i sportoknak is. 2004-ben történt meg ugyanis hogy a 86 éve bajnokságot nem nyert Boston Red Sox megtörte végre a Babe Ruth átkot. Holley szerint egyszerűen azzal érték el, ami BB módszere is volt, nem agyonfizetett sztárjátékosokat szedtek össze, hanem kevesebbe kerülő, de többféleképpen is használhatóakat. És ezt követően még kétszer nyertek. De megtáltosodott a Celtic is, a kosárlabdában. Egyszóval győzelmi felvonulás követett győzelmi felvonulást Bostonban a XXI. század első évtizedében.
És Holley szerint itt van a titka annak, hogy a New Englandiak annyira fanatikusan ragaszkodnak a Patshez, és bizony gyakran elfogultak is teljesen. Többet adott nekik ez mint 3(5)SB-t, kaptak még baseball és kosárgyőzelmeket is, hosszú-hosszú kihagyás után. Ezért van az hogy New England egész Amerika ellen. Jó, elfogadom, értem de nem lettem ettől még Pats rajongó.
Szóval az első szakasz 2004-ig tartott, 3 SB 4 év alatt.
És ahogy a sikerszériákkal szokás, jött a megtorpanás és a bajok. Már 2004-es SB meccsen lehetett sejteni, hogy a sikereket összehozó BB-Mangini-Crenell edzői trió nem marad sokáig. Crenell ment a Brownshoz ahol nem alkotott csodát (bár emlékszem egy SportTVben 2008-ban látott meccsre ahol gyönyörűszép örömfocival győzték le a friss SB győztes Giants-t. Eli Manning sokat ült a kispadon, sapkájával a kezében, egyszerűen nem engedtek sok támadóidőt neki.) Mangini pedig 2005-ben az ősellenség Jetshez ment. 2006-ban lett komisszár Robert Godell (ami akkor még nem tűnt vészesnek), 2007-ben magánéleti csámcsogni való a sajtóban addig jófiúként ismert TBnél, botrány a testvér Red Soxnál, aztán a Spygate. Hogy itt mi történt valójában azt nem tudjuk meg a könyvből, mint említtetem, ez nem tényfeltárás, nem mélyinterjúk. Ma mindenesetre hihetetlennek tűnik, de akkor sokan bírálták Robert Godell-t hogy az enyhe bírsággal kedvezett a Patsnek. (!) És hogy múlt eddig is az idő, TB ekkoriban találkozott olyan új Pats játékosokkal, akiknek középiskolában már ő volt a példaképük... A 2007-08-as volt a Patsnek a 18-1-es évada.
2008, amikor tovább sűrűsödtek a bajok, TB az első meccsen kiesett. BBt pedig elhagyta OC-je Josh McDaniels (Denverbe ment, ahol Nate Jacksont hamar ki is rúgta) Valamint a kevésbe említett, de a sikerekben fontos GM Scott Pioli is távozott A Jetstől ugyan ebben az évben kirúgták a kötözködő Manginit (aki a Brownshoz került, és Nate Jackson szerint őrült módon vezette a csapatot), ez az egy jó hír volt. Viszont az ősellenség Colts, és Peyton Manning még maradt.
Itt jegyezném meg, hogy a döntő meccsek leírásai főleg a Pats támadóoldali akcióit ismerteti, a védelemnek kevesebb szó jut, speciálisoknak még kevesebb. De, mint említettem, ez BB és TB központú történet.
Szóval, újratervezésre volt szükség, túl sokan ismerték már a Pats játékát. Kezdődött a drafthelyekkel való csere-bere. Innen kezdődött a merész, meglepő választások szakasza. A 2010-es draft, Gronkowski, Hernandez a nagy TE ígéretek, (és Mesko, de ő nincs megemlítve, nem volt fontos), 2011-es furcsa szerződések, Ochochino és Haynesworth. Nos nem csak a mából visszanézve, akkor is hamar kiderült hogy BB nem tévedhetetlen választásaiban, nem is részletezem, Holley alaposan megteszi ezt. Mindenesetre SB-t nem nyertek azonnal az új felállással. Ezek az évek voltak azok ahol egyértelművé vált, ha egy veteránnak nem felel meg a felajánlott pénz, mehet bátran. Bárki pótolható, kivéve BB és TB. Itt sikerszaga van mindennek, ezért tért vissza a tékozló fiú Josh McDaniels is.
És jöjjön a közelmúlt. Itt éreztem igazán, hogy ezt azért egy enyhén elfogult rajongó írta.
2015 és a Deflategate. Holley ugyan számos Patst terhelő történést is felsorol, de ezek tulajdonképpen csak felsorolásai a nyilvánosságot már kapott (hogy úgy mondjam, nem elhallgatható) tényeknek. És sokat érvel jó rajongóként, hogy mentse, megmagyarázza, ha nem is az egész csapatot, de legalább BBt és TB-t. Megismerhetjük TB bírósági csatáinak részleteit is.
Sokat megtudhatunk BB és TBnek a Patriots tulajdonosával, Robert Krafttal, és családjával való jó viszonyukról is. Sikerekben, tragédiákban egyaránt ott voltak egymás mellett.
Nem részletezi ennyire alaposan viszont BB és TB Trumph-barátságát, amely bőven 2015 előttről ered, de 2016-tól már nagyon kínos lett, 2017-ről meg már ne is beszéljünk.
A könyv az elképesztő, Atlanta Falcons elleni ötödik SB győzelemmel ér véget, részletezve a meccset, de főleg az utolsó 18 perc döbbenetes fordítását. (amit szerintem is Dan Quinn és Shanahan hibás választása tett nagyban lehetővé).
Megérte elolvasni, jó választás, jó könyv ez. Ez egy krónika, egy rendkívüli teljesítmény tiszteletet érdemlő krónikája.
Update. 2018.01.20.
Hát a krónikásról megfeledkeztem. Mert a királyok és hadvezérek, meg felfedezők tettei feledésbe merülnének nélkülük. Történelmi tanulmányaim közben is inkább ők voltak a hőseim, akik megírták a Föld körülhajózását. Ennek a krónikának az írója, Michael Holley, ohiói születésű, Bostonban élő afro-amerikai sportriporter, író, műsorvezető. A Belichick és Brady az ötödik, sportolókról, csapatokról megjelent könyve.
Ha tetszett, oszd meg, köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése