A Pál utcai vörösingesek regénye.
Hát biztosak lehetünk benne, az író ezzel a regénnyel nem az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára kiírt könyv/képregény/egyéb pályázatra akart jelentkezni. Nem tiszteletlen a történet, a Forradalom áldozataival szemben, mert szereplői főleg ÁVHsok és pártfunkcionáriusok az ötvenes évek elejéről.
Inkább keserű a történet, mert ezen szereplők némelyikéből magas beosztása ellenére ellenség majd mártír, vagy még magasabb rangú lesz. Aki pedig kitartott egy eszme mellett bambán, az lesz a folyton változó kollektív emlékezetben árulóként megőrizve. Forradalmaink frakcióharcok, pár évente a mártírokat, pártokat utcákat tereket átnevezik.
Nem rossz könyv, nem kiemelkedően jó, inkább úgy mondanám, érdekes, már az alapötlete miatt is. Vannak benne pelevini hasonlatok, amellyel nálam már eleve jól indult.
„nem füstöt eregetett, mint Szebenics hanem párás leheletet, amely azonnal ráfagyott a jégrózsás szélvédőre, és akadályozta az elvtársakat a tisztánlátásban. Végigdübörögtek a fázósan nyújtózkodó körúton, majd rátértek a hídra ahonnét máskor szívderítő nyíltsággal tárult fel a világ. Most azonban ellenséges lelkű köd lepte a nagy folyót ”
„ a miniszter....még hátrapillantott a villára és jól megnézte magának az épületet, hogy alaposan eszébe vésse honnét emelte ki őt a Párt ”.
„Öt óra felé járt az idő és a körúton elcsörömpölt mellettük az első villamos. A sárga szerelvényekből gyűrött képű álmos emberek bambultak kifelé, akinek az arcára az volt írva: most munkába megyünk, és ezt roppant szörnyű dolognak tartjuk. „
Történetismertetés következik.
Főszereplője Wendauer és Szebenics, két ÁVHs tiszt. Gyalogok ők a sakktáblán, nem magas rangúak. Ők mennek egy ezredes elvtárs utasításai szerint, a regény harmadik főszereplőjével, a Rettenetes Vlagyimirnak becézett GAZ-12 ZIM-el és hoznak visznek embereket. Dr Geréb miniszterért, aki áruló lett, éjfélkor mennek, majd új fuvar reggel fél nyolcra a börtön elé. Ekkor szabadul ugyanis Boka János elvtárs -akit pár éve magas posztról tartóztattak le összeesküvés vádjával – és őt kell a rendőr-főkapitányságra vinniük, mert reggel nyolctól Boka elvtárs lesz az országos főkapitány. De visznek ők szép grófnőt is látogatóba szívességért a nagy Ács Ferihez, a vörösingesek vezéréhez, és kissé szerelmesek is lesznek belé.
Szóval két egyszerű ember a főszereplő. Wendauer gyomorbajos, mozgalmi múltú, Szebenics a fiatalabb, főleg sofőr. Beszélgetnek is néha, megtárgyalják a Bástya meccseit, kinek mi a kedvenc étele. Nem mélyenszántó gondolatok ezek, két egyszerű emberé, nekem kissé Rejtő Jenő Csontbrigádjának Ligert írnoka és Tiguer káplára jut eszembe „ beszélgetéseik nem bírtak több jelentőséggel, mint amennyi a hallgatás öncélú mellőzése hangok útján”.
De tesznek ők komolyabbat is, elvégre azért ÁVHsok, akik rendületlenül bíznak a szervezetben, a nagy Ács Feriben. Így kezdik az ezredes elvtárs utasítására megfigyelni Boka elvtárs alakuló új ismerősi körét. Kiemelik és megölik szárnysegédjét a kis Kolnay főhadnagyot. Ők szállítják Csónakost is valahova egy vidéki táborba, aki majdnem az egész úton röhög, mert neki kell útba igazítania a két ÁVH-st az amúgy általa tervezett munkatáborhoz. De a két Pásztor segítségével kiiktatják az írót Molnárt is, mert már letartóztatása után rosszul érvelt életéért. Ha hónapok óta látta a szerkesztőségében a rendszerellenes szervezkedést, miért csak most ajánlja fel, hogy jelent róla ?
Szóval teszik a dolgukat naiv buta hittel bizalommal, a rendszert jelenleg irányító frakció gyalogjaiként. Első nagy megdöbbenés akkor éri őket amikor megtudják, - hiába Wendauer és Szebenics a magasabb rangú ÁVH-s - a két primitív Pásztortól, hogy a nagy Ács Feri már meghalt, tíz napja, el is temették, valahol a messzekülföldön. És ők nem tudtak róla? Megváltozott a világ, mindenféle nyikhaj katonák igazoltatják őket, és nem tudni kinek a parancsára tehetik. De a lejtőn már nincs megállás, Boka elvtárs utasítására végig kell nézniük ahogy ünnepélyesen, mártírként újratemetik Gerébet, Kolnayt, Csónakost és Molnárt. Majd őket küldik az ezredes elvtársért is, aki viszont nem várta meg őket. Így Wendauer búcsúzni kezd a hobbijától, Szebenics meg az aktáktól amiket írt.
De minden hiába, kitör valamilyen forradalom, Wendauert és Szebenicset meglincselik a forradalom nevében, de nem ússza meg Rettenetes Vlagyimir sem. Kettejüket felismeri és árulóként azonosítja Boka János elvtárs, a forradalom rajongott vezére, akinek két testőre pedig a két Pásztor.
Ja és itt nincs egy darab nemecsek sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése