Kettes számú kedvenc lengyel színészem, Jerzy Stuhr filmje következik. De teljesen az övé, ő írta, rendezte és a négy főszerepet is ő játssza. Hogy ki is ő, arról magyar wikipedia oldala röviden tudósít. Többet lehet megtudni róla, az egyetlen magyar interjúból, amit találtam. Mondjuk, maga a címe a cikknek kellően bulváros, BLIKKbe illő, hogy felhívja a figyelmet. De nem kárhoztatom, mert az interjú jó, tartalmas. És igen, mindjárt le is lő egy poént, annak a bizonyos emlékezetes filmnek, bizony ő volt az egyik főszereplője.
És térjünk rá a filmre, Stuhr 4 szerepet játszik, akik nem találkoznak egymással, - bár kis híja néha - de ugyanaz történik velük. Behívja őket a Küldönc egy Hivatalba, ahol a Vizsgáló kikérdezi őket, boldogság keresésükről, és nekik felelni kell. A Pap, a Csempész, a Tanár, a Tiszt. Próbáltam valami allegorikust találni bennük, mit is jelképezhetnek. De hiába, nem jöttem rá semmire. Valószínűleg csak 4 foglalkozás, semmi más. Három közülük tiszteletreméltó Lengyelországban, a Csempészt nem tudom hogy az-e? ( Bár láttam még a HBOs korszakban egy, magyarul Farkaskölykök című filmet, amely Chechin környéki fiatalokról szól, és a csábító határ menti lehetőségekről. Volt benne jótanuló jógyerek aki mivel nem jut előbbre beáll nagydumás haverja mellé csempészni. Persze rajtaveszítenek, a filmnek lett később előzményfilmje is, amit magyarul Farkaskölykök ½ -nek címeztek meg...tényleg ez volt a címe)
Szóval egy színész, 4 karakter. Filmeshogyvolt indul.
Négyen érkeznek a Hivatalba, nagy betonépület, hatalmas udvarok, nehéz, számozott ajtók. A Tanár saját kocsin, Pap taxival, a Tiszt szolgálatival, a negyediket, a Csempészt hozzák, Policija feliratú furgonban. Megkezdik bolyongásukat a folyosón, az őrnagy határozott katonás léptekkel, a Csempészt lehorgasztott fejjel vezetik, a másik kettő tétovázik a folyosólabirintusban. Behívatták őket, de mi is történt velük korábban?
A Csempész.
Varsó, valamelyik egyetem. Tanár úr érkezik, valamilyen irodalmi kifejtős vizsgalapokat beszedni. Egy ábrándos tekintetű szőkétől egy majdnem üres lapot kap csak, amin annyi áll, 'szeretem magát'. Tanár úr zavarba jön, a folyosón előbb azon kezd aggódni hogy a lánynak Ewának ez volt a második vizsgája, bajok lesznek. Majd újonnan írt verséről kérdezi, majd végül kimenekül a liftből, az őt áhítattal bámuló Ewa mellől. A falakról a lengyel irodalom nagyjai nézik rosszallón a megfutamodást.
Őrnagy úr érkezik haza, a konyhában megáll őt köszönés nélkül fogadó felesége mellet. És megemlíti, hogy lesz egy hadgyakorlat az amerikaiakkal, előtte fogadás, amire a feleségeket is meghívták... Feleség elégedetten bólint, elmegy, húszezerét, majd lakatot kattint a hűtőre.. Férje hitetlenkedve rázza fejét és megy a saját szobájába aminek külön zárja van. Jó kis házasság ez. Táskájából videót vesz elő, angol nyelvűt egy NATO tanácskozásról, majd jegyzetel. Megzavarja felesége, közli, egy nő keresi őt... A folyosón egy gyönyörű arcú orosz nő, zavart mosollyal, de őrnagyunk is megrendült, csak a nevét ismételgeti, Tamara, Tamariszkusz.
Tamara, Tamariszkusz.
Majd beinvitálja, és boldogan nosztalgiáznak. Még a moszkvai olimpián ismerkedtek meg anno, majd elszakította őket egymástól a Szükségállapot, majdnem találkoztak Prágában. Végül, mindketten a karrierjükre kezdtek koncentrálni – Tamara gimnáziumi igazgatónő. Megőrizte a férfi leveleit, most is ott van nála egy kötegben. Az ő levelei is megvannak, de kissé meglepő formában. Őrnagy úr valamikor, valamiért megsemmisítette őket, de előtte azért kiírta mindet a korszerű adathordozó floppyra. Tamara azért túlteszi magát ezen gyorsan, összebújnak és kedvencüket Viszockijt kezdik hallgatni, a moszkvai bárdot.
Szép belvárosi templom, a plébános köszönti a lelkes elsőáldozókat majd a gyóntatófülkébe ül be meghallgatni kinek mi a bűne. Egy kislány az első, aki akadozva közli, hogy - A plébános úr az apám. - Persze hogy én vagyok az atyád, gyermekem, így szólítanak..- Nem, nem, maga az én vér szerinti apám.... Vér szerinti apjának kifut a vér az arcából, gyorsan átmennek a plébániára. Ahol a kíváncsi házvezetőnőt kitessékelve komolyra fordul a szó. A kislány neve Magda Jazenska, anyja neve Monika, 12 éve született Radomban. Van is egy képe a plébánosról, ahogy prédikál. A pap elcsendesedik kissé, akkoriban valóban Radomban volt, munkásoknak prédikált, és igen, nos, hát megismerte Monikát, szenvedélyes évek voltak azok, a nyolcvanas évek.. Azért tart némi zsarolástól, de kiderül hogy Magda anyja már meghalt, azóta a kislány árvaházban él. Aztán ő kérdez szomorú szemmel, tudott-e róla az apja? Plébános úr őszintén válaszol, csak 2 hónapig volt Radomban, csak addig tudott Magda anyjáról... Majd kis időre félrevonul egy lélekápoló imára, mire végez, Magda már elfutott. Mit tehet ilyenkor egy felnőtt férfi? Felhívja a saját anyját és közli vele, hogy van egy unokája.
A Plébános, akinek vér szerinti gyereke van.
Varsó Vajdasági Bíróság, most ítélték 5 évre és 15 ezer zlotyi büntetésre Zdyslaw Filipet, heroincsempészés vádja miatt. Lemondóan néz maga elé, csak kivezetéskor szólakozik össze bögyös szőke feleségével, aki miatt mindezt megpróbálta. (Katrazyna Figura, csak ilyen könnyűvérű bögyös szőke szerepeket kapott Lengyelországban ezért besokalt és egy időre abbahagyta a filmezést) Feleség persze tagadja, és fejbe ütögeti párszor férjurát, aki rendőri védelmet kér, mert az bűnösként is jár neki, majd szakítanak. Majd hipp-hopp pár év elment Filip életében, mamája van látogatón akit megpróbál mégis rábeszélni, szerezze meg Risa új címét.. Mamája azonban tesz a menyére, ő aztán nem kérdezősködik semmiféle festett Jezabelek után.
Templom, mise, áldoztatás, plébános úr nem egészen bűntelen ezért a saját ostyáját kénytelen az inge ujjába dugni - a kíváncsi ministránsfiú szeme láttára. Azért másoknak megadja az Oltáriszentséget, majd mise után mamája telefonál. Elutazott Radomba leellenőrizni Magda sztoriját és bizony igaz. Beszélt az árvaház igazgatónőjével is akit meg is harapott az önfejű kis ördögfióka, aki akkor megy el az intézetből amikor csak akar.. Plébános úr kissé megijed... majd ő is elmegy a radomi árvaházba. Úgy tűnik a titok nem titok többé Magdát a többi gyerek a pap-apukával gúnyolja a folyosón kegyetlen. Az az igazgatónő-harapdálás meg azért volt, mert első visszatértekor lekurvázta a kislányt, hogy úgy mint az anyja ! Meg kellett torolni, de Magda szerint megérte, mert jobban érzi magát hogy tudja, van valakije.
Tanár úr otthon olasz előadását írja – élt ott 5 évig – amikor kaparászást hall a bejárat felől. Hát Ewa térdel ott, hogy a versét próbálja az ajtó alatt betolni. Gyorsan behívja a lányt, aki kissé kótyagos lesz hogy imádata tárgyának lakásán van, el is cseni imádottja egyik fényképét...Tanár úr meg kis pánikrohamot kap a konyhában. Majd iszonyú kínban beszélgetnek, mi lesz Ewa gyenge félévével, meg hogy a lány egy isten háta mögötti faluból való.
Ewa
Aztán a lány kérdezi miért van egyedül az olasz fényképein, tanár úr erre az olasz reneszánsz lengyel hatásairól beszélne. Majd megembereli magát és belekezd egy szerelmes versbe, de a végére bepánikol, és inkább Ewát vizsgáztatja, kitől is idézett? Ewa belekezd áhítattal saját versébe amit tanárának írt – mire az átmegy művészetelemzőbe és jól lehúzza a banális utánérzéseket. Ewa elbőgi magát mire tanár úr végre elkezdi vigasztalón csókolgatni, majd egyre jobban egymásba gabalyodnak – míg az utolsó előtti pillanatban a férfi megszólal, hogy öltözzön és menjen.
Tanár úr megfutamodik.
Elértünk ahhoz a ponthoz amikor a szereplőket kezdik behívni a Hivatalba, elsőként a Papot. Egy hosszú teremben, - amelyet emberi életek dossziéi töltenek meg – fogadja a kissé halálszerű Vizsgáló, és a lányáról kérdezi. Milyen érzéseket vált ki belőle? Plébánosunk őszintén bevallja, hogy szokatlan neki ez az egész, de megindítja Magda védtelensége, és jó érzés hogy nincs egyedül, mert eddig egyedül volt.
A Vizsgáló.
Filipet az ötödik évében meglepetés éri, Risa keresi beszélőre. Hogy hol járt eddig, kivel, azt nem árulja el, bár férje sejti, és már készíti a verést annak a berlininek. Mindenesetre nejére is haragos, hogy az nem kereste, bár Filip szerelmesen még most is őrzi a képét.. Szó szót, sírás sírást követ végül együtt mennek elfekvő-házastársiba, ami egy diszkrét, ágyas cella. Miután bepótolják a kihagyott éveket, Filip megsúgja, hogy némi pénzt még letartóztatása előtt elásott. Majd kedves neje hátát simogatva megpróbálja lerajzolni hogy hova, ő pedig nehezen de megpróbálja megjegyezni azt... kell a pénz ugyanis, a pénzbüntetésre.
Filp&Risa.
Őrnagy és Tamara a temetőben, a férfi anyjának sírjánál. Még neki sem mert az orosz nőről beszélni, már késő is lenne. De azért itt a sír előtt tulajdonképpen megkéri a kezét amire boldog mosoly a válasz.
Tanár úr a Hivatalban. A kérdésekre válaszolva kiderül, hogy Ewa csak dilettáns kis költő, de igen veszélyes kis nő , vonzza a lány fizikailag.. Csak éppen visszariad attól hogy egy ilyen viszony feldúlja a nyugodt unalmas életét.. no meg a korkülönbség, na meg biztos van valami hátsó szándék is, a lánynak teljhatalma lenne felette, magyarázkodik így a férfi. Végül beismeri, nem tudja hogy szerelem-e ez, mert ő még nem volt szerelmes.
Plébános úr anyjával vitázik telefonon, őneki kezd hiányozni Magda, a nagymamának viszont nem. Majd leülne vacsorázni, ekkor megszólítja a csupafül házvezetőnője. Hogy az egyházközsége is tud már mindent, de ettől még jobban tisztelik őt. Csak el ne hagyja őket.
Eligazítás a parancsnokságon, tábornok hirdeti ki a beosztásokat, Matalowski őrnagy lesz az egyik fontos egység parancsnoka. Nagy megtiszteltetés ez (a lengyelek velünk ellentétben komolyan veszik a hadseregest, NATO-t), de a hadgyakorlat előtt vacsora az amerikaiakkal, feleség kötelező. Az eligazítás után tábornok félrehívja őrnagyot és kérdőn néhány fényképet ad a kezébe – melyen ő Tamarát karolja át. Tábornok közli, az ilyen kapcsolatokat szüntesse meg sürgősen... Őrnagyunk elgondolkodik, hogyan is jutott eszébe a katonai elhárításnak az ilyen? Majd követni kezdi Tamarát az orosz nagykövetségig, ahová a nő bennfentesként megy be és ki... megvan a válasz, a nőt figyelték meg.. A Vizsgáló elégedetten hallja az első kérdésre a választ, igen, Matalovski szereti Tamarát. Majd borúsabb lesz a hangulat, mert őrnagy nem biztos már benne hogy el is válna érte. És arcátlanságnak tarja, ha az oknak azt feltételezik, mert a nő orosz. Az utolsó kérdésre, hogy feladna e érte valamit nem válaszol, távozik.
Az utolsó államvizsga lehetőség az egyetemen - Ewa pánikol, Tanár úr behívja egy könyvtárba. Kissé csókolóznak megnyugtatásul. Megzavarja őket a könyvtárosnő, de csak a férfit látja meg valószínűleg. Miután távozik, a lány elsorolja, melyik két tételt tudja a 30-ból. Tanár nyugtatja, a jobb kezéből húzzon majd tételt. Aztán vizsga, egy srác mondja vissza a kötelező sablonokat a dékánnak, Tanár meg elindul Ewa felé gondosan kétfelé válogatott tételekkel... ekkor benyit a könyvtárosnő, hogy pár szót váltson a dékánnal.. Nem tudni mit, de tanárunk bepánikol és összefogja a tételköteget, úgy teszi Ewa elé, akiben összeomlik a világa... Kezdődne a vizsgája, dékán megkérdi halkan tanártól, nem kellene-e segíteni ennek a lánynak, nem őt említette tehetséges költőként korábban?
Tanár úr tagad, ott a lány előtt kijelenti, hogy sose látta.. Ewa feladja a vizsgát, ez van sajnos, mehet haza falura. Azért mégis készült, mert visszaküldi imádottjának az ellopott olasz képet. Dékán észreveszi ezt, megjegyzi, kollégája óvatossága elismerendő, de ez itt nem egy amerikai egyetem, és rákacsint cinkosan vigyorogva. A folyosón már nem is találja Ewát, belép hát a liftbe. Az utolsó pillanatban ugrik melléje sajnálkozó mosollyal a Küldönc, és ő nyomja meg a mínusz 1-es színt gombját. Tanárunk kis pánikrohamot kap, de túléli, és egy sötét folyosóra kell kiszállnia. Kérdésére hogy most meghalt-e, Küldönc válasza az hogy él még, él, de hát milyen Élet ez?
Nagyon szánalmas egy jelenet következik. Őrnagy Tamara táskáját kutatja át, megtalálja a leveleit és elkezdi megsemmisíteni őket. Ekkor jön felesége, hogy az orosz nőt keresik a konzulátusról. Őrnagyunk 10.000-et fizet azonnal zsebből, ha feleség azt mondja a telefonba, Tamara nem itt lakik, egyszer járt csak itt, és nem tudni hol van.. Így is lesz, amúgy a vízuma meghosszabbodásáról akarták Tamarát értesíteni.
Végre egy elégedett ember a Vizsgálónál. Filip boldog vigyorral magyarázza, megbocsájtott, mégis bízik a feleségében, nem tehet mást ugyebár? Az ő korában, már nem talál másikat, ilyen jó kis bőrt biztos nem. Vizsgáló ezt örömmel hallgatja, és gratulál az utolsó letöltendő hónapjához. A bíróság folyosóján viszont lehervadt a kedve, ügyvédje közli, tegnap kellett volna befizetni a pénzbírságot, de felesége nem jött, sőt külföldre ment.. Filip kissé összeomlik, mert ez még 2 évet jelent neki. Összetépi Risa szexi képét, majd mégis kiszedi a kukából, jó lesz az még...
Második szánalmas jelenet, Őrnagy viszi Tamarát a reptérre, mert az hazautazik. Vezetés közben álszenten sajnálkozik hogy nem tud vele ezentúl mégsem együtt lenni, és hagyja hogy a nő nyíltan szégyenkezzen azért, mert valahol elvesztette a férfi leveleit. Azért az utolsó pillanatban megkérdi, miért keresték a konzulátusról? - Mert felajánlották Tamarának a varsói orosz iskola vezetését, de ha Matalovski nem találkozik vele többet, akkor hiába, inkább hazamegy. Őrnagy is hazamegy, itt fizet 20.000-et feleségnek, hogy menjenek a fogadásra. Ő külön száll be a liftbe – ahol a Küldönc várja, és leviszi a -1-es szintre. Elbúcsúzik, és Őrnagyunkra sem vár más, mint egy üres kongó folyosó.
Zdislaw Filip újra a bíróságon, de mint tanú. Az van ugyanis, hogy kedves neje, a megszerzett pénzel csempészni próbált, de hülye volt és lebukott. A bíróság most arra vár választ, tudott-e erről a férj is? Filip megfáradtan igent mond, igen, igen ő utasította erre Risát – a feleség erre telesikoltja bőgve a termet hogy SZERETI – alig tudja kilenc zsandár aztán szétválasztani a csókolózó házaspárt. De Filipünk megint elégedett, a Küldöncnek magyarázza, ő bizony megvárja míg szabadul az asszony! (közben a háttérben épp vontatják el Tanár úr kocsiját)
Utolsó szereplőnk, a Plébános sorsa vár még rendezésre. Beadta a kérelmét hogy kilép az egyházból. Püspöke próbál érvelni neki, ez egy jó plébánia, a hívek szeretik, szükségük van rá. De hiába, mert plébánosunk a másik oldalról nézi, Magda viszont egyedül van és neki szenvedés hogy pap az apja. Püspök úr erre is tud megoldást, egy 2000 éves egyháznak van erre rég eljárása. Majd szokás szerint beadják a papgyerekek szokásos rejtekhelyére, az orsolyíta nővérekhez, és ott látogathatja diszkréten. Hiába, az elhatározás erős, a pap felad mindent mert egy védtelen kell megoltalmaznia. Kéri azért püspökét hogy imádkozzon majd értük, az elöljárója erre szó nélkül távozik.
Magda
Mindegy, Plébánosunk megy leadni a Hivatal ruhatárában a reverendáját a Küldöncnek (a háttérben felakasztva Matalovski egyenruhája). Fogadja a gratulációt, majd civil kabátba öltözve távozik a boldog Magdával. A Hivatalba pedig újabb férfiak kezdenek érkezni aggódón.
- 2017. november 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése