E. M. Nathanson – Egy Piszkos Háború. / A Piszkos Tizenkettő folytatása.

A Piszkos Tizenkettő kevésbé ismert folytatása. Mindössze egyszer adták ki Magyarországon, 1991-ben, aztán soha többet, legalábbis a neten nincs nyoma ennek. Pedig érdemes lenne, nem rossz könyv, másféle mint a Nagy Előd. Itt nincs sok nézőpont-karakter, csak egy, és inkább az akció dominál benne. Folytatása időben, mindössze 3 hónappal a rennes-i akció után kezdődik. És folytatása úgy is, hogy John Reisman őrnagyon kívül (előléptették) a Piszkos Tizenkettő néhány életben maradt tagja is szerepel benne. (a tovább után némi történés ismertetés következik, de konkrét fordulatokat,  cselekményeket nem árulok el)

Kezdjük az íróval. E.M.Nathanson igen rejtőzködő egy ember volt, a mai netes korszakban is alig lehet életéről találni valamit. Wikipedia oldalát is hiába kerestem sokáig, is csak valamikor 2016 közepén lett, innen értesültem róla hogy már meghalt szegény. De szinte semmi más, kora alapján (1928-as) a II VH.ban még nem, de Koreában már részt vehetett volna. De csak korai gyerekéveiről és a P12 megírásának rövid történetéről lehet olvasni pár mondatot, és hogy beceneve EM volt, és szerette a pipákat. Újságíró volt, így hát alapos gyűjtőmunkát végzett. Majd a könyvsiker után filmsiker, írt még néhány könyvet, majd meghalt. Ennyi. Úgy tűnik, egyszeri sikerszerző volt, remélem a jogdíjakból szépen megélt.

A könyvet 1987-ben írta, 22(!) évvel a P12 után. Mégis, semmit nem érezni ebből, Reisman őrnagy karaktere is ugyanaz, a maga útját járó jófej kalandor. Aki az első könyvben bírta, az nem csalódik itt sem.

Jöjjön a regény. Főhősünket atyai barátja Max Armbruster elküldi szépen Dél-Kelet Ázsiába, egészen pontosan a burmai-kínai határra. Aggódik érte, mert túl személyesre vette a rennes-i akciót, és a Piszkos Tizenkettőt, ez pedig veszélyes tud lenni az OSSnél. Nem egy nyuszi-a-kalapból váratlan húzás ez, megvolt az alapja. Max már az Amnesztia akció előtt is ugyanezért aggódott, Johnny miatt. És Tess Simmonsnak életét elmesélve szóba került, hogy tengerészként járta be a világot a 30-as években.

Szóval, látszólag nem lehet idegen a terep. Csak éppen magasabb fokozatra kapcsolt a a háború, és nem tudni ki kivel is van éppen. Mindjárt az elején Burmában, Reisman hoz egy döntést, és ennek következményeivel lép be Kínába.

Itt még nagyobb a felfordulás, hamar rájön az ember, Japán miért csak a dél-kínai fronton tud nyerni miközben mindenhol máshol veszít. Egymással szemben álló Kuomintang tábornokok, mint régi idő hadurai. A helyi amerikai hadvezetés keze nagyon meg van kötve, politika, óvni kell kínai szövetségeseik érzékenységét. Az OSS-el sem jobb a helyzet, pont most történt vezetőcsere, szintén politikai nyomásra.

Őrnagyunk megpróbál hát információkat szerezni, hamar összefut régi ismerősökkel. Sam Kilgore alezredes, hasonló, kalandorhátterű OSS tisztel, aki már itt van egy ideje. És régi szerelmével, a Kínában missziós családba született Kathernie-el.

Sam hamar akcióra osztja be haverját, egy indokínai felkelőcsoportot kell majd lekísérnie Francia-Indokínába és körülnézni mi ott a helyzet? Johnny elvállalja, de eddigre már ráébredt hogy kell egy csapat. És leadja az igénylést, hogy vezényeljék Kínába azokat akikben maradéktalanul megbízik, a Piszkos Tizenkettő túlélőit.

Az indokínaiak kedvesek, jófejek, egy jónő is akad köztük. De hamar kiderül, nekik is saját céljaik vannak. Mindegy, hosszú és tanulságos úttal legyalogolnak együtt Tonkinba. Mert valójában így hívják a franciák által Indokínaként egységesített rész északi felét. Reismann itt egy kutató-hírszerző hálózatot kezd kiépíteni, és ismerkedik Indokínával, hát éri pár mellbevágó meglepetés.

Majd úgy alakul a helyzet, hogy (itt még) Vichy franciákkal találkozik. Míg az anyaországuk nagy részét eddigre már felszabadították az amerikai-brit seregek, De Gaulle pedig büszkén parádézik Párizsban, az itt ragadtak még a japánoknak kénytelenek pitizni. Hivatalosan még szövetségesek ugyanis. Kínos egy helyzet, de a Gloire az Gloire.

(kép forrása: http://indochine-images.blogspot.hu/ érdemes végigböngészni )

Vissza Kínába, ahol már várják őt a tizenkettő túlélői. Még a felénél se járunk csak a könyvnek, mint említettem, itt nem a karakterfejlődés, hanem az akciók dominálnak. Szereplők, helyszínek, cselekmény felvázolva, csak most indul be igazán.
Spoiler ON
Clyde Bowren törzsőrmester, a volt MP-s, aki végigcsinálta lelkesen a kiképzést és az akciót, Ken Sawyer tizedes, veterán harckocsizó, és Joe Wladilsaw, a szintén chichagói polák. Mind a hárman az OSS állományába kerültek az Amnesztia akció után. Mások nem, nincs is hír róluk. Ők hárman viszont csapattá kovácsolódtak, és jöttek, önkéntes (de tényleg) alapon.
Spoiler OFF

Mindjárt az első napjukon akcióra is viszi őket őrnagyuk, a kiokosodott Reismannak is vannak már saját szempontjai. Lesz ennek következménye, Reismann és a P12 túlélők mennek is tovább biztonságosabbnak hitt helyre. De kezd forrósodni a helyzet, 1945 - márciusát írjuk. (a linken konkrét történések, csak saját felelősségre)

Ennyi az ismerettő, és tényleg nem részleteztem semmit. Majd később, könyveshogyvoltban ismertetem a történetet. Azt már anyaggyűjtés közben is észrevettem, Nathanson alapos kutatómunkát végzett. A helyszínek, népnevek történelmi-katonai események tényleg egyeznek, hitelesek. Az utolsó kép mintha a könyv szereplőiről készült volna, az író tuti hogy látta ezt.

Remélem felkeltettem az érdeklődést a térség iránt, megismerkedhetünk kissé a Kuomintang Kínával és francia Indokínával. A szigetek csatáiról, anyahajócsatákról, bombázásokról magyar nyelven is már elég sokat lehet olvasni. Azonban a kínai szárazföldön is voltak ám hadműveletek, csaták, óriási területen óriási sereg vonultak. És ennek jó része sűrűn lakott terület volt, nem isten háta mögötti korall vagy a nyílt tenger.

 - 2017. augusztus 19