Fekete Narancs - krimi Izraelből, Izraelről.

Izraelről kezdtem keresni könyveket, mert felkeltette érdeklődésem ez az ország. Legtöbb könyv a Moszad, a titkosszolgálat történetei, izgalmasan érdekesen, de vegyes minőségben, és vegyesen hitelesen. Néhány szépirodalmi mű, illetve turisztikai könyvek. Nemrégiben jutottam hozzá egy krimihez, az ezredforduló idejéről, hmmmm, érdekes lehet…. Egy bűnügyi történeten keresztül lehet megismerni legjobban egy társadalmat, alulnézetből, és árnyékosabb oldalairól. Nosza, lássuk mit találtam.

Szerzőnkről ami megtudható, Magyarországról költözött a kilencvenes években Izraelbe, újságíróskodott ott, vagy tíz évig, írt is még egypár könyvet magyar nyelvterületre.

A történet dióhéjban, egy sztárstátusú bűnügyi újságírónő meggyilkolása után kezd nyomozni egy bűnügyi nyomozó, a tel-avivi rendőrség sztárja. De a nyomok egyre zavarosabbak, egyre inkább felfelé vagy másfelé kezdenek vezetni, mint ami elsőre nyilvánvaló lenne. Főszereplőnk minden intés ellenére erre megy tovább inkább.Eddig még tizenkettő egy tucat krimi, sőt tizenkettő egy tucat amerikai ponyva krimi. Olvastunk láttunk már százat. Amitől más, az a környezet ugyebár, mondhatnám egzotikusnak is. De mindenképpen ismeretlennek és újnak.

Kezdve azzal hogy a meggyilkolt újságírónő Cháni Mánó, etióp származású, fekete bőrű zsidó, falassa volt. A nyomozó pedig, aki nem hivatalosan az ügyet kapja, az ő ex-pasija, Zahavi felügyelő.

A környezet sokféle, a falassák szegénynegyedeiből ugrunk át légkondis elit intézményekbe, majd a tengerparti prostinegyedbe, kórházakba, végül bulvárlap szerkesztőségbe. Az izraeliek pedig, arabok, magyarok, oroszok, etiópok, dél-afrikaiak, és itt születettek, mind a maguk sajátos nemzeti karakterjegyeikkel, sokfélék. Szembeállítja őket a számos ellentmondás, a sokféle származás. Van aki rendőrnek készülne, bűnöző akit az ellene megkísérelt merénylet vallásossá tesz, van akit meg épp jól szituált polgári életéből ránt be az alvilág hamis romantikája. Főszereplőnk Zahavi felügyelő szemén keresztül láthatjuk ezt a világot.

Tipikus tizenkettő egy tucat rendőr-karakter. Aki meló közben minden nőre ráhajt, mert az jár, miközben otthon feleség és gyerek várja. Asszony érthetően berágott és elvált, vitte a gyereket is, de felügyelőnk szerint persze ő a hülye kurva. Zahavi azzal próbálja magát saját maga előtt mentegetni, hogy erősen ragaszkodik kislánya láthatásához, de ebben sincs sok köszönet. Rendőrkollégáinak meg arról sztorizik, milyen is volt az ágyban a több tucat késszúrással meggyilkolt, fekete áldozat, Cháni.

Ne kerülgessünk a karakterjellemzést, összefoglalva, Zahavink egy bunkó seggfej. Nem is sikerült megkedvelni, főhősnek nem is nevezném.

Maga a krimi, a gyilkosság oka, története nem egy nagy sztori, ilyet is olvasott az ember sokat. Noirnak nem noir, bár a hangulata gyakran kiábrándult, keserű jövőképpel. Inkább a fent említett környezet az amitől érdekes. Az író a könyv végén szószedetben érthetően magyarázza meg az ismeretlen fogalmakat. Szóval nem haszontalan, ha nem is hiánypótló, de érdekes, további kutatásra ösztönöz.