Magyar Időminisztérium - Hatodik fejezet – 2019 március 21 - Csapatépítés 2.

A sikolyt alighanem minden folyosón és minden évszázadban halhatták.

Minden jog fenntartva. Az itt megjelenő karakterek, ötletek, történetek a saját szellemi munkám gyümölcsei, saját tulajdonom, felhasználni, egy esetleges valóban megvalósuló Magyar Időminisztériumban, csak az Én megkérdezésemmel, beleegyezésemmel lehetséges..

- Jézusmária Szent József, hát mi történt ezzel, mi lett az ezeréves határokkal ?!!!

Csejkőy is odalépett.

- Hát nem szép látvány én is így vélem.. Ámbár amikor én születtem, akkor három részre volt szakadva és harcok dúlták szüntelen..- Ernő felé fordult - Mostanság béke van?

- Igen, béke már 74 éve nem állunk háborúban senkivel.. Ellenkezőleg, katonai és gazdasági szövetségben vagyunk a szomszéd országokkal is.

-74 éves béke? Az igen ! 

Borbála megtörten ült vissza a székébe, csak nehezen ocsúdott. Martin felállt az íróasztala mögött.

- A első eligazításuk ezzel véget ért. Javaslom most menjenek, üljenek le, hármasban, ebédeljenek, ismerkedjenek, hisz egy csapat lesznek, akik bevetésre kerülnek hamar. Ernőnek és Irénnek is van ezzel némi dolga, majd keresik magukat, az étkezőben.

Kifelé indultak hát. Az ajtóban átfurakodott köztük egy reneszánsz ruhás hosszú hajú fickó, mappával a hóna alatt.

- Herr kanzellar ! Nekünk beszélnünk kell most ! Semmi késedelem ! Csökkentve lett toll és tinta juss megint. Hát mivel készítsek vázlat és portré maguknak, zsírkrétával? !

Martin megadóan felsóhajtott:

- Rendben van Ajtóssikám, jöjjön és én meghallgatom mint mindig..

Az ajtó becsukódott..

…………………

Kint a tyúkanyó titkárnő várta őket, mosolyogva.

- Na had lássam, maguk az új csapat igaz? Auguszta vagyok, Martin igazgató titkárnője, de nehogy Auguszta néninek merjenek szólítani ! Na kérem, már felvezettem az adataikat a számítógépben a minisztériumi állományba, itt vannak a belépőkártyák, hozzáférések. Jár 24 óránként 2 étkezés a Minisztériumban, költségmentes, kivéve az italok és kávé. Egészségbiztosítás, lássuk csak, a legfejlettebb XXI. századi kezelést kapják amíg alkalmazottak. Legyen az nátha, vagy muskétalövés... És itt vannak a mobilok is, mind, aktiváltam őket. Gyula, megkérem, legyen jó, majd segítsen a társainak hogy is működnek ezek.

Majd Borbála és Márton felé fordult megnyugtatólag.

- Ne aggódjanak, könnyen megtanulható ám ez a legújabb kori technika ! Nekem is ment, én 1835-ben születtem..

Gyula ezen már meg sem lepődött.

- Köszönjük, megyünk is már. Egy kérdés Auguszta, ki volt ez a fura fickó, ez az Ajtós?

-Ó, az az ifjabb Ajtóssi Dürer Albert, beugrik néha, besegít időnként, portrékkal és vázlatokkal. Tudja, kicsit hisztis, mint minden művészember...

- Hogy ki? - Ajtóssi Dürer Gyulának csak egy utca neve volt Pesten. Márton is csak nézett kérdőn.

- A nagy Dürer Albert és fia híres ötvösök, és rajzolók. Császárok és királyok keresték műveiket ! - magyarázta lelkendezve Borbála- Az apa Ajtóss községünkből származik, csak elköltözött Nürnbergbe, ott dolgoztak és alkottak remekműveket. De mind a ketten magyarok !

- Ez igen ! - mondta Csejkőy ámulattal.

- Várjunk csak, - most Borbála nem értett valamit  –  De ők már a maga ideje előtt éltek, hogy-hogy nem?..

- Iskolai tanulmányaim hamar félbe szakadtak.

…………………….

Az ebédlő teljesen átlagos hivatali/kórházi menza volt, tálcák, kiszolgálópult, sorban állás. Vagy inkább egy filmstúdióéra hasonlított, mert nyüzsögtek benne a történelmi ruhás alakok. Csejkőy és Várnagy azonban le voltak nyűgözve, a modern kortól. Az ebédtől is, ami csirkecomb volt többféle körettel. Gyula szerint semmi különleges nem volt, szabvány menzakaja, ámbár kivételesen jó minőségű és az adagok méretére sem lehetett panasza.

Leültek hármasban. A két férfi jó étvággyal esett a maga adagjának, Borbála azonban csak kedvetlenül evett, a köret egy része után abba is hagyta.

- Nem kéri már a többit, Borbála?

- Nem Márton, vegye csak el nyugodtan..

- Köszönöm. Tudják, katonaember egyen amikor csak lehet, amennyit csak lehet és amit csak lehet.

Gyula úgy érezte ideje megkezdeni az ismerkedést.

- Jól vagy, hogy nincs étvágyad?

- Nem, nem vagyok jól. Még mindig az a térkép van előttem, az a kicsike térkép… Áruld el, mióta van ez így?

Gyula elgondolkodott hogy vajon elmondhatja-e nekik a jövőt, de végül is, ha ez egy kómás álom, azzal nem árt senkinek.

- Hát, vagy 100 éve.

- 100 év, te jó isten... Ami neked már száz, az nekem már csak húsz lesz… És én nemrég láttam a Millenium ünnepségeit….

- Sajnálom..

- Mond, mi történt hogy ide jutottunk?

- Hát, sok minden.. Az én szubjektív véleményem az hogy a korabeli,.. te korodbéli politikusainknak fejébe szállt a Milleniumi Törley pezsgő tartósan, és erősebbnek, stabilabbnak hitték és hirdették az országot, mint az valójában volt..

Borbála csak nézte őt homlokára tett kézzel.

-Tudod, amikor Irén beszervezett, figyelmeztetett, hogy olyan dolgokat is láthatok majd amik összetörhetnek.. De erre nem gondoltam, hogy ilyen hamar szembesülök velük…

- Meggondoltad magad?

A lány a fejét rázta eltökélten.

- Nem ! Azt semmiképpen ! Most akarom csak igazán tudni mi is történt !

Közben Márton is végzett, és csatlakozott.

- Tudja Borbála, nekem sem tetszik az amit a térképről megtudtam. De mint mondottam, én egy három részre szakadt Magyarországon születtem, amiket háborúk dúltak már százötven éve. És meglehet hogy most öt vagy hatfelé szakadt az ország, de mint hallotta, béke van már három generáció óta. S tagjai vagyunk erős katonai és politikai koalícióknak, és mindenkinek juthat ilyen tisztes és nagy adag étel. - legalábbis Európában, mondta magában Gyula - Ezek is hatalmas dolgok, hatalmas erények, higgye el Borbála.

A lány elgondolkozni látszott Csejkőy szavain, Gyula pedig mosolygott, jó kis képzeletbeli társaság ez...

Ebéd után, lezárásként, meghívta őket kávéra, saját költségen. A XXI. század nagy találmányaként köszöntötte a lány és a kuruc a kávéautomatát. Borbála megvigasztalódni látszott a mogyorós csokoládétól, Csejkőyt nem riasztotta meg Thököly uram feketelevesének története, Itáliában hadakozva, már hallott róla, milyen ital a kávé. Gyula pedig, egy átlagos hosszút vett, feketén cukor nélkül. Sok ügyeleten segítette át ez.

Ittak. Kávé után, Csejkőy vette át a szót

- Ha megengedik... Elfogadván Borbálát vezetőnknek, azért mondanék egykét dolgot erről a csapatban dolgozásról. Katonaként tudok róla egy-s mást…

- Persze.

- Természetes, hallgatunk, hallgatjuk..

- Nos ami egy jól portyázó, felderítő csapatnak leginkább szüksége az az összetartás. S ezt nem más teszi mint a közös titkok... Amiket csak egymás közt beszélünk meg, nem vezetőink füle hallatára..

Borbála komolyan figyelte, Gyula mosolyogva biccentett.

- Csak folytassa, strázsamester uram, milyen titkos megbeszélnivalónk lehet hármunknak, így egy órai ismeretség után?

- Nos például miért is vagyunk mi ? Hogy megakadályozzuk azokat akik a magyar történelmet megváltoztatnák, rosszabb irányokba térítnék, igaz?

-Igaz.

- Na de kik ellen, kik is azok akik ilyenre vetemedhetnek? És ők honnan tudják, hogy hol, mikor, mit változtassanak? Mert erről nem beszélt a kancellár egy szót sem... - emelte fel egyik ujját Márton...

Borbála is hozzászólt egyetértve:

-Nekem is feltűnt ez, csak a térkép miatti sokktól nem kérdeztem már rá.. És kiegészíteném a titkokat azzal is, hogyan közlekednek a múltba azok akik ellen mi védjünk a történelmet? Ha a Minisztérium őrzi a Kapuk Folyosójának titkát ...

Míg ők ketten ezen tanakodtak, Gyula kissé dermedten ült. Eddig Csejkőyt kissé komikus figurának nézte akinek gondolatai csak a lovak, fegyverek, evés ivás, nők körül forognak, változó sorrendben. Borbálát pedig csak az irodalomban-történelemben gondolkodó múlt századi úrilánynak. Hirtelen világossá vált hogy ez a két múltbéli figura olyan dolgokra figyelt fel, amiket ő, a XXI. század mindentudó gyermeke észre sem vett.. Most kezdett elsőként komolyan belegondolni, hátha mégsem kómás álom, hanem valóság ez. 

Sok idejük nem marad töprengeni, mert asztalukhoz lépett Ernő és Irén.

-Nos, Várnagy csapat, az első bevetésre indultok, velünk. Gyula, most kaptuk a hírt, hogy mégis találtak egy holttestet annál az égő háznál, ahol jártál…

Irén folytatta mosolyogva:

- Úgyhogy Borbála, Csejkőy uram, jöjjetek átöltözni kissé, mert mindjárt indulunk 2019-be...

2020. január 2