Most kerül hát elő a könyv is a blogon, de egyedi megközelítésből. Mac rádiós raja nagy zenekedvelő volt, LQ kivételével jól énekeltek, Fürge gitározott, improvizált. A könyvben számos alkalommal kerülnek szóba a korabeli huszonévesek slágerszámai.
És jött az ötlet, adva van az internet, keressem meg ezeket a számokat, mit hallgattak a fiúk a Csendes-Óceánon?
És jött az ötlet, adva van az internet, keressem meg ezeket a számokat, mit hallgattak a fiúk a Csendes-Óceánon?
Igaz gyakran csak a címek, vagy egykét sor került bele a könyv szövegébe. A korabeli amerikai olvasónak nyilván azonnal beugrottak ezek, de a magyar fordításban, - bár a címek és sorok lelkiismeretesen le vannak fordítva – sajnos még lábjegyzetként sem szerepel, melyik honnan van. Valószínűleg maga a fordító sem ismerte őket, csak lefordította. Legalábbis az én 1988-as kiadásomban még nem szerepelnek.
Google az én legjobb barátom, de így is szép kihívás volt. Mert a könyvbeli magyarra fordított sor, angolra visszafordítva nem mindig ugyanarra sikeredett mint ami az eredeti zeneszámban.. Google Fordító nem a legügyesebb barátunk. Azért egy minimális angoltudással, és némi kitartó próbálkozással sikerült a legnehezebbeket is megtalálni. Próbáltam olyan felvételeket keresni amelyek időben legközelebb voltak 1942-1944-hez, ezt hallgathatták a fiúk is. Többnyire sikerült.
Haladjunk időrendi sorrendben.
Az első ilyen dal „ Amikor az ír szemek mosolyognak” Még a kiképzőtáborban került említésre, amikor a problémás ír O'Hearne ezt énekelgette önfeledten, a mosódban, negyedórával a sorakozó kezdete után. Szirupos ír dal.
Második dal, magától a raj nótafájától, Fürge Graytől hangzik el, nyakkendőtű tisztogatás közben, még a kaliforniai zászlóalj összeszoktatás ideje alatt
„ írj nekem levelet, s add fel, kicsim,
„Birminghami börtön”, ez legyen a cím”
Megtaláltam ezt is, de még korábban, egy teljesen más irányú keresgélés közben. A Dutyidili című filmben hangzik el a Down in the Valley nóta, ennek a youtube-n fellelhető számos feliratozott változatának egyikében került elő a fenti két sor. Nos kiderült, ez egy börtön-ballada, gyakran Birmingham jail-ként említve. Az alábbi áll időben is legközelebb, és ez a leg-börtön-balladásabb a sok fellelhető változat közül. Ismerve Fürge Gray beállítottságát a színesekről, biztos nem ez volt neki a kedvenc feldolgozása.
Következő dal említés, amikor már a rádiós szakasz kihajózásra várva búcsúzik egy kocsmatúrán San Diegótól, és az Államoktól. Andy Hookans megbeszéli a zongoristanővel hogy haverjai kedvenc dalait játssza le. Az első Fürge Gray tiszteletére a „Texas minden szeme téged figyel”. Máig népszerű népdal, manapság főleg az amerikai foci egyetemi ligáiban hangzik el, ha valamelyik texasi egyetem nyeri meg az adott Bowl-t. Ezt már régóta ismertem, nem volt nehéz beazonosítani.
Ugyanezen a görbe éjszakán,Danny tiszteletére hangzik el a „ Újra elmegyek hozzád, Kathyleen”. Na itt már volt némi dolgom a Google Fordító eredményének alakítgatásával, de meglett ez is.
Behajózás, irány Új-Zéland! Aztán kihajózásra, első akcióra készülés, kedvezményes sörvásárlás. Azt hiszem ez is felejthetetlen jelenet a könyvben. A már lenyugtatott Világítótorony énekli a „Te vagy napsugaram, egyedül csak te” Na ez volt a legkönnyebb, a You all my sunshine, egymillió és egy feldolgozásban megtalálható.
Guadalcanal után visszatérve már nem volt olyan fényes kedve mindenkinek. Danny és Marion egy kiránduláson nosztalgiáztak, és Danny áhítattal emlegette az istenként tisztelt Glenn Miller slágerét a Volgai hajóst. Nos a youtube-n a legtöbb találat a hajóvontatóst dobja ki, a fiatalkorunk eeejuhnyemét, de azért megvan a szvingváltozat is.
Partraszállás, Tarawa. Már véget értek a harcok Beiton, Huxleyék üldözik a maradék japánt. Egy esti táborozáskor a nótafa Fürge megénekli a Nyolcadik és a Második ezred harcait, az Old Smokey dallamára. Ennek nem találtam 40-es évekbeli felvételét.
Aztán ugyanitt van egy gúnydal, amit a Fox század lövészei énekelnek, hogy a rejtőzködő japánokat kiidegeljék, és rávegyék egy rohamra. Beazonosítani ezt nem tudtam, de a szöveget olvasgatva valahogy az Auld Long Syne dallama szólalt meg bennem...
„ Gondolsz-e rá, ha elhalad egy halottas menet,
hogy talán téged visznek így a legközelebb…
Mászik a féreg lefelé, mászik a féreg felfelé… „
Vége a harcoknak, a Fox század és Shapiro százados hírhedt dolgokat tesznek saját külön táborukban, miközben a legújabb Bing Crosby sikerszámot, a Pisztolyt csomagoló anyust hallgatják. Na ezt volt a legnehezebb angolra visszafordítva megtalálni. A Mommy wrapping gun-ra jött fel rapszám is, meg rengeteg videós fegyverreklám, meg múmia, míg sikerült a gun helyett pistol-t, wrapping helyett packing-ot beírva megtalálni.
És elérkeztünk a szomorú véghez, Saipan után a rajból nem sok maradt. Fürge ugyan megígérte Matrózzsáknak hogy elénekli annak sírjánál a Vörös folyó völgyét, de végül nem volt hozzá ereje.
Legvégére maradt egy verssor, amit a hazatérő Mac, a halott Marion egyik könyvében olvasott. „ Megtér a vízről a tengerész, a hegyről a vadász „ A vers Robert Loius Stevenson Requiem-e, magyar fordítását egyet találtam.
Requiem
A csillagos, nagy ég alatt
áss sírt nekem, fektess hanyatt,
vígan leéltem napomat
s vígan fogadom a halált
Vésd sírkövemre, verse kész:
Itt nyugszom, ennyi az egész,
megérkezett a tengerész
és a vadász hazatalált.
A csillagos, nagy ég alatt
áss sírt nekem, fektess hanyatt,
vígan leéltem napomat
s vígan fogadom a halált
Vésd sírkövemre, verse kész:
Itt nyugszom, ennyi az egész,
megérkezett a tengerész
és a vadász hazatalált.
/fordította: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése