Végre itt az új szezon és kezdődik az egyetlen sport amit nem csak nézek hanem rajongok is érte. Hogy hogyan és mikor kezdődött pontosan már nem emlékszem. Kb 2006-ban már néztem meccseket, érdeklődtem a szabályok iránt. Emlékszem egy meccsre 2007-ben, a Steelers játszott a Dolphinsal, iszonyú őszi esőben, 3-0-ra verte a Miamit. Csak egy gólt sikerült összeszedniük, mert annyira csúszott a labda meg a pálya. Emlékezetes marad ahogy a nagydarab melákok álltak körbe röhögve egy félig a pálya talajába fúródott labdát, akkora volt a sár.
Ezzel telt pár év, meccsnézéssel. A SportTVn kívül ekkoriban a SportM is adott közvetítést, felvételről az egyetemi bajnokságból. Volt itt egy jövendő nagy tehetségként emlegetett Mark Sanchez nevű srác, meg bizonyos Tim Tebow nevű nagy ígéret. De legjobban a Hawai Warrios és egy a szárazföldről, valami prériállamból jött csapat küzdelme marad meg, a szigetlakók szenzációs hangulatban rommá verték ellenfeleiket.
Ekkoriban kezdtem azon is gondolkodni, kedvenc csapatom melyik legyen? Volt min, szimpatikus volt a Steelers is. Troy Polamalu, meg Ben Roethilsberger miatt mert az ő neve alig fért el egy sorban a vállán. Aztán a Titans is esélyes lett a 2008-as szezonja miatt. Ekkor esett ki az elején Vince Young és a öreg veterán csere Kerry Collins legtovább tartotta veretlen a csapatot. Ekkoriban játszott ott az agresszív kis védőhörcsög Courtland Finnegan, és Jeff Fisher még tisztelt és kedvelt vezetőedző volt a Ligában.
De ugyancsak 2008-ban jelent meg újoncként Joe Flacco a Baltimore-nál. Volt az első meccsei egyikén egy emlékezetes futkározása, a pálya egyik széléről kergették a másikra, de nem kapták el és még el is tudta dobni a labdát egy társa kezébe. Egyből szimpatikus lett ő is, végül a Ravens maradt a kedvenc. Eltelt pár év, míg meglett a Superbowl, de az nagy elégtétel volt nekem.
Ha épp nem Ravens meccset nézek, akkor általában a Stellersnek, Titansnak szurkolok, vagy ha nem ők játszanak, az esélytelenebbnek. Illetve a Patriots ellen bárkinek. Félreértés ne essék, elismerem őszintén, hogy hatalmas emberi munka van a megnyert 5 Superbowl mögött. De nyerjen már más is, ezt kívánom.
Aztán kimaradt pár év, nyomasztó idők, amikor nem volt kedvem semmihez, depresszió, pánikbetegség. Majd elmúlt, kimásztam a kútból, és újra érdeklődni kezdtem a téma iránt. Magyar nyelvű újság is ekkoriban kezdett megjelenni, a TD magazin, elkezdtem begyűjteni minden amerikaifocis filmet.
Köztük volt a FNL sorozat elődje, a szintén Friday Night Lights film. Annyira erről másolták a sorozatot, hogy két szereplője más néven ugyan, de filmbeli szerepét játszotta tovább. Connie Britton a filmben Sharon Gainesként, a sorozatban a szenzációs Tami Taylorként edzőfeleségeket. Brad Leland pedig a filmben John Aubreyként, a sorozatban (szintén szenzációsan) Buddy Garrityként főtámogató és fanatikus ex-játékost.
Jött aztán a sport kezdeti hőskoráról a kissé burleszkes, Bőrfejek George Clooney-el. Meg a Blind Side, ami ugyan igaz történeten alapul, de nem tett akkora benyomást rám. És legújabb, a szebb időket is megélt Kevin Costnerrel a Draft Days. Érdekessége még, hogy több NFL edző, és riporter saját magát adja a filmben, illetve a főbb szerepeket inkább TV sorozatokból ismert arcok játsszák. Oliver Stone istenített Minden héten háborúja, viszont egyáltalán nem tartozik a kedvenceim közé.
És, van még egy sorozat is, az egy remek évad után, méltatlanul, az NFL mesterkedése/nyomásgyakorlása miatt elkaszált Playmakers.
Na és a könyvek! Meskó Zoltán- Az NFL első kézből, és Nate Jackson- Kelj fel és járj !
Szóval, megjött a kedvem újra, és nézem a SportTVs közvetítéseket. Nekem bejött Faragó Richárd és Horváth Sanyi stílusa, ahogy kommentálják a látottakat és osztják is egymást barátian.
És azt hiszem, valahol itt van a Nagy Ok ami miatt az európai „rugdalózós„ focit és világát soha nem bírtam megkedvelni, bár tettem rá kísérletet. Szabályozottság, kidolgozottság. Esélyek egyenlővé tétele, legalább pénzügyi szinten (gondolok itt a salary cap -re főként). Meccsek, videóbírók, ítéletek megóvása azonnal. Ahol nagyon számít hogy működsz együtt a társaiddal, hogyan hajtod végre a te részfeladatodat. És hát a szurkolói kultúra.
Szóval, kezdődik, az új szezon. És bár nem jó híreket hallani a kezdők egészségéről, Hollóházáról, azért bízom benne hogy jó év lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése