Első találkozásom Kim Stanley Robinson munkásságával ellentmondásosra sikerült. Anno a comment.com-on olvastam a Vörös Mars című könyvével kapcsolatban hogy ez mekkora, híres, sok díjjal kitüntetett sci-fi. Hogy hamarosan várható a TV sorozatra átültetése is. Nosza megszerezte hamar a kétkötetest - és nagyot csalódtam benne.
Hiába volt technikailag, tudományosan nagyon magas fokon megírt könyv, egy jövendő Mars-benépesítés ürügyén, ez nem is volt zavaró vagy száraz. Hanem maguk a szereplők, az egymáshoz való viszonyuk, konfliktusaik.
Számomra nevetséges volt, okostojás, öntelt, mindent jobban tudó tudósok, gonosz profithajhász multinácik, jófej multikulti bevándorlók - csupa elcsépelt sablon. Szóval, nagy csalódás volt, dobtam is a sarokba félre, majd eladtam amint lehetett.
Így eltelt jó pár év, míg rávettem magam a 2312 elolvasására. És tetszett, mert bár volt jó pár mellbevágó dolog benne, a szereplők valahogy kedvelhetőbbek voltak, sokkal inkább mint a Vörös Marsban. Kezdtem rákeresni a könyveire és így jutottam el a Rizs és a Só éveihez.
Történelmet főiskolán is tanultként kissé gyanakodva fogadtam. Az alternatív törtélem kategóriába annyi de annyi fércmunkát besorolnak, főleg Magyarországon manapság. Én meg inkább - hogy politikailag korrekten fogalmazzak - inkább azt a történelemszemléletet fogadom el, amelyet lehet leletekkel, dokumentumokkal, tényekkel igazolni. A mi-lett-volna-ha, egy értelmetlen közhely, mert nem úgy lett. Ábrándozni lehet, de a Költő jól megmondta hogy az mit is jelent.
Mégis, ez a könyv, melynek érdekes alapfelvetése, 1400-ra a pestis egy különösen erőszakos változata az egész európai kontinensen élő népséget kiírtotta, valahogy hihetőnek tűnt.
Készítsünk egy programot, melybe betápláljuk a Világtörténelmet alakító eseményeket, a különböző kultúrák egymásra gyakorolt hatásait. És vegyük ki ebből az egyik ilyen nagy kultúrát, az európait vagy 100 évvel az előtt, hogy az kilép a Világ színpadára és nézzük, hogyan alakul a Többi szereplő sorsa...
Nos, nem alakult volna annyira másként. Ha nincs is az erősen tagolt tengerpart, a változatos földrajz, a gyakran szélsőségesen eltérő évszakok, a gyakori, kontinensen belüli népek közti ellenségeskedések keltette hajtóerő - nos azért a technikai találmányok, eszmék, filozófiák fejlődése azért nem maradna el. Legfeljebb lassabb lenne.
Nem maradna el Amerika és Ausztrália felfedezése sem, az ott élők hátránya az érkezőkkel szemben ugyanúgy megmaradna, mint Kolumbusz, és James Cook érkezésekor. Bár itt már húzott Kim Stanley egy merészet, és észak-amerika őslakosai esetében más véget ér a történet. Az ausztrálok viszont megszívták, hasonlóképpen a dél-amerikaiak, és afrikai feketék.
És ami a szereplőket illeti. Remek ötletnek találtam, hogy hiába áll 10 fejezetből és tart 600 évig, mégis állandó szereplői vannak, a reinkarnációnak köszönhetően, mert ezek megtartják főbb jellemvonásaikat. A K nevű karakterek a dühös harcosok, akik nem tudják elviselni az igazságtalanságokat, akár életük árán is küzdenek. Szelídebbek a B nevűek inkább optimistábbak, teszik a dolgukat, vigyáznak a többiekre és bíznak a jobb időkben. Az I nevűek pedig közvetítenek a kettő közt. S mindezt, a tanulságokat a fejezetek végén meg is beszélik egymás közt, a tibeti túlvilág ítélőhelyén a bardo-ban.
Szóval, így épül fel a mű.
Nem vállalkoznék alapos elemzésére, a tudomány és technika találmányai könnyen beazonosíthatók. A magam szerény ismeretei alapján próbálok összefüggéseket, apró, egymásra mutató jeleket találni a könyvek közt. Az európai filozófiák, vallási és eszmerendszerek változásainak 'reinkarnációit' felfedezni a muszlim, indiai, és kínai rendszerekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése