Már már jó másfél hónapja, hogy a 69-es szám megjelent, nem volt hangulatom és időm nekilátni. Inkább bevártam a 70-est is. És jól tettem! Mert volt a 69es számban több olyan képregény is, amiből kezdett elmenni a kedvem kissé, de a 70-es számban a folytatásuk az újra visszaadta a hitet. Ilyen volt pl, a Throgal, és Campbellék. Lássuk, lesznek kis részletezők, és lesz Ferenc Ferdinánd is, ahogy eddig nem ismertük.
Kezdjük azokkal amelyek csak az egyikben szerepeltek.
69-ben véget ér Valerian és Laurienne kalandja a felcserélt női és férfiszerepekkel élő bolygón. Sok újat erről nem lehet írni, látványos, szórakoztató, szépen megrajzol, néhol kis humoros sztori volt megint. De gender-rettegőknek ellenjavalt, mert nem tudni mi történik velük, hacsak egy pillantást is vetnek ilyen képekre.
Green Manor is véget ért, valószínűleg végleg, ahogy a lezárást néztem. Erről se lehet újat írni, csak elfogytak a hullák, csontvázak és egyebek a viktoriánus kandallókból.
69-ben Clifton ezredes akciózott megint, egy gyenge, kis helykitöltős kétoldalast.
A 70-esben Greg és Grog ősemberek pedig egy igen gyenge, mosolyra sem fakasztó, inkább fárasztó egyoldalast.
A 70esben Herkules a hős borzolta megint át a városi parkot.
Valamint Iznogoud nagyvezír ármánykodott megint Bagdadban. Róla eddig nem sok jót írtam, ez a rész viszont tetszett. Elárulom, nem nagy spoiler lesz amit most írok, a bagdadi kalifátust is érte tatárjárás, és ebben a kis nagyvezírnek is jutott komoly szerep.
Végezetül az új nagy kedvenc Mindig Győző, a képregény egyetlen szuperhőse! Több kisebb sztorija is volt, és meg kell mondjam zseniálisnak tartom az ötletet. Ahogy egyik képkockából megy a történet a másikba… ez zseniális, ezt látni kell….!
Eddig voltak a magányos harcosok, térjünk át a párokban harcolókra.
Volt Gai-Lurion szerencsétlenkedése megint és némi lelki masszás is jutott neki.
Volt egy új sorozat is, egy francia kisfiúról, ami a magyar keresztségben a Marci nevet kapta. Egyszerű, vicceske kis történetek, a befogadásról, eg félreértések miatti helyzetkomikumról. Nem nagy szám, és szerintem ennek nagyon egy gyerekkockásban lenne inkább a helye. Nem pedig ott ahol előtte véres viking-saga, mögötte világháborús készülődés olvasható.
Lássuk a vikinget. A 69-ben kezdődött el, Thorgal címmel. (vigyázat, részletes ismertető! ) Rögtön a Világ Felfedezése Rajzos Regényekben jutott eszembe. Első kötet, Askold, és Leif Erikson útjai, ami a rajzok stílusát, és az idealizált vikingéletet illeti. Híres sorozat, sokalbumos . A kezdés a Kockás 69-ben nem nyűgözött le, hajó hánykolódik a viharban egy kudarcos portya után főleg, ilyenkor kell ugye vitatkozni, meg bűnbakot keresni. Aztán a végére érkezünk el a névadóhoz. Akinek a megérkezése hajóján volt a rész egyetlen érdekes pontja. Remélem nem évek múlva jutunk el ennek magyarázatához. Szóval nagyon nem voltam lenyűgözve.
De aztán bevártam a 70-es számot, és megfordult a világ ! Megtudtunk valamit Thorgal érkezéséről, sejthetjük kicsoda. De ami legjobban tetszett, az északi mitológia volt, ennek lényei, hősei voltak a főszereplők főleg.
Campbellék voltak a második akikből kissé elegem lett a 69-es részre. Itt is az idealizált kalózélet volt a zavaró, mely szerint a kalózok tulajdonképpen csak szabadon élni akaró a társadalom elnyomó kötelékeit ledobó vizivagányok, meg hasonló antiglobál utalások. Amik annyira hitelesek mint ahogy a magyar betyárok is a népet védő, csak gazdagokat rabló derék szegénylegények voltak. Vagyis semennyire. De volt még más zavaró is, az öntudatos, beszólogató, csak úgy, egyedül, kaland és tudásvágyból világjáró polgárlány. És szexi lepráslány, aki vagányul nyomul a kalózapukára, bizony megmarkolja annak horgászbotját !. Ezek nagyon is helyükön lennének XXI. századi jelenünkben, vagy egy csillaghajó fedélzetén, de egy alapjában véve XVIII. századi környezetben játszódó, (bár vicces, popkultúrális utalásos) kalózsztoriban azért már tájidegen.
A Kockás Magazin 69-es számából.
Na szóval erről szólt a a 69-es. Majd jött a 70-es, és helyreállt a bizalom. Itt is voltak ugyan a fenteik, de volt végre látványos akció, sőt akciók, mindent-megmagyarázó múltfeltárások. Szóval Campbellék jöhetnek még !
És elérkeztünk a végéhez, Ferenc Ferdinándhoz. A trónörökös, és felesége Chotek Zsófia tragikus történetét, épp egy francia történelemtanár, Jean Le Naour munkájának köszönhetően ismerhetjük meg, mi magyarok is. Írtam korábban, hogy a történelem egyik legtöbbet alázott trónörököse volt ő, akinek halála lett az első világháború kirobbanásának oka. Ehhez képest, pont ő volt az aki kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy háború legyen. Meggyőződése volt hogy az osztrák és orosz uralkodó kölcsönösen letaszítja egymást a trónról, és a Monarchiának káros a déli és keleti terjeszkedés, balkáni népek befogadása. Amit lehet meg is tett ez ellen, de elég mufurc természete, rangon aluli, szerelemből házasodása nem sok mozgásteret hagyott neki.
Kockás Magazin 70-es számából.
A képregényben elég emberközeli lett Ferenc Ferdinánd, meg is lehet kedvelni őt, és családját. Igaz, a magyar történelmi emlékezet nagyon nem sok jót őrizett meg róla. Hogy felbomlasztani akarta a történelmi Magyarországot, hogy utálta a magyarokat. No de, mindennek oka van, és azt azért el kell mondani, hogy mindezt mi már Trianon utánról nézzük azt a korszakot, embereket. Hogy a kor magyar politikusai milyen jellemek lehettek, arról kevesebb szavunk esik, ezt azért jegyezzük meg. Véleményem, hogy jó néhányuk fejéből és meg ment ki a milleniumi ünnepségek Törley pezsgőjének mámora.
Ami a történetet illeti, utána néztem pár szereplőnek, és nagyrészt hitelesen vannak ábrázolva. Montenuovo udvarmester tényleg ilyen sunyi volt, Oskar Potiorek tényleg ennyire balfék okoskodó. És tényleg, a bécsi udvarban is, sokan tettek Ferenc Ferdinánd ellen..
Szóval, érdekes, új nézőpont a Ferenc Ferdinánd képregény, a képek szépek, a szecessziós Bécs gyönyörű részletességgel van megrajzolva, Szarajevó is. De ahogy számolom, közeledik az utolsó része felé.
2019. augusztus 11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése